dr. Angyalosi Zsuzsanna

2018.08.12. 20:00

Három generációt gyógyíthatott

Közel ötven év gyógyítószolgálat után, augusztus elsejétől nyugdíjba vonult dr. Angyalosi Zsuzsanna paksi gyermekorvos. Mint mondta, eztán sem fog unatkozni, számos terve van az előtte álló időszakra.

Hanol Erzsébet

Fotó: Molnár Gyula

– Tudatosan készültem a gyermekorvosi pályára. Édesanyám gyermekgondozó és csecsemőápoló volt, így sokat mozogtam gyerekek között – idézte fel dr. Angyalosi Zsuzsanna. 1959-ben Kecskeméten érettségizett, majd jelentkezett a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Elsőre nem vették fel, ezért egy évig a gyermekklinikán dolgozott gyermekápolóként, a következő felvételi viszont már sikeres volt, és 1966-ban lediplomázott. A szakvizsgáját 1970-ben tette le csecsemő- és gyermekgyógyászatból.

Pakson 1971. december elsején kezdett dolgozni. Akkor még Gerjenből járt be, mert ott látott el szolgálatot református lelkész férje, akit aztán 1976-ban Paksra helyeztek át. Dr. Angyalosi Zsuzsanna járási gyermekorvosként kezdett, majd amikor megnyílt a rendelő, az ötös körzet lett az övé.

A Deák Ferenc utcai épületben 1991 óta rendelt. Előtte mozgó szakorvosi szolgálatot végzett, így a paksi térség településein is hozzá fordulhattak a szülők. Amíg működött a városban a szülőotthon, az újszülötteket is ellátta, de járt a gyerekekhez a Villany utcai bölcsődébe, az óvodákba és a Bezerédj iskolaorvosa is volt. 2001 óta nyugdíjas orvosként látta el a körzetét.

Az önkormányzat 2010-ben Pongrácz Sándor-díjjal ismerte el a munkáját, a Paksi Iparos és Vállalkozói Körtől pedig megkapta a Lussonium-díjat. A legjobb visszajelzésnek mégis azt tartja a munkájával kapcsolatban, hogy több egykori páciense szülővé válva hozzá vitte a gyermekét. Sőt, végül már a harmadik generáció, több unoka is megjelent. Mindig jó érzéssel töltötte el, ha az óvodások az utcáról átkiabálva üdvözölték, hogy „szia, doktor néni”, de arra is említett példát, hogy sokan még húszévesen is hozzá jártak rendelésre.

Dr. Angyalosi Zsuzsanna szerint a gyerekorvosnak valahol családtagnak is kell lennie. Jó, ha hatni tud a gyerekre, a szülők pedig megfogadják a tanácsát. Mindig őszintén beszélt a családokkal, a kapcsolat pedig kölcsönösségen alapult. Mint mondta, sokszor úgy lehetett elkerülni, hogy egy gyerek kórházba kerüljön, ha a szülők betartották a javallatait. Ha efelől egy kicsit is kétsége volt, a gyógyulás érdekében inkább a kórházba irányította a kis beteget.

Gyermekorvosként a családsegítő központtal is szorosan együttműködött, és sajnos több nehéz helyzetnek is részese volt. Elmondta, hogy az utóbbi években ezek az esetek már rendkívül megterhelték a lelkét. A családdal – két fia és egy lánya született – tavaly karácsonykor beszéltek a tényleges nyugdíjba vonulásról.

Dr. Angyalosi Zsuzsannának 2015-ben volt egy balesete, elütötte egy autó, de sikerült felépülnie. Úgy véli, a jóisten figyelmeztette, hogy ideje lassítani, de adott még három évet, amit a hivatásával tölthetett. Még az őt érdeklő továbbképzéseken is részt vett, holott 75 év felett ez már nem lett volna kötelező.

A felgyorsult, digitalizált világgal azonban nem tudott kibékülni. Nem különösebben érdekli az informatika, az viszont zavarta, hogy nem tudott lépést tartani vele, és ez szintén a nyugdíjba vonulás időszerűségét jelezte. Úgy látja, a gyerekek is sokat változtak. A legújabb generációk a digitális világba születtek, de a doktornő szerint a túlgépesítés az emberi kapcsolatok rovására megy. Mint mondta, nehezebb volt ezekkel a gyerekekkel kontaktust kialakítani, de nem volt lehetetlen. Kollégája, dr. Egry Tibor májusi elvesztése szintén megviselte, hiszen több mint negyven évig mind a ketten a Deák Ferenc utcai épületben rendeltek.

Dr. Angyalosi Zsuzsanna nyugdíjas éveiben is szeretne segíteni, hasznos lenni. Azt tervezi, hogy miután túljut az első nagy fáradtságon, előszedi a félretett olvasnivalóit, zenét hallgat – szereti például az operákat –, és rejtvényt fejt. Hat és tizenhat éves unokájával is szeretne több időt tölteni, illetve az is szerepel a tervei között, hogy gyakrabban jár a református közösségbe, és nagy sétákat tesz. – Újra meg kell ismernem Paksot, hiszen sokáig csak a megszokott útvonalon jártam. Örömmel látom, mennyit szépült az évek alatt, és a térség települései is sokat fejlődtek – mondta. Csak amiatt szomorú, hogy nem tudta átadni a körzetét egy új orvosnak. – Nincs utánpótlás, ez pedig országos probléma – tette hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában