Gyimóthy Gábor

2018.08.26. 07:00

Kókuszékszer-készítő és író, ipari formatervező és nyelvőr

A Svájcban élő Gyimóthy Gábor bonyhádi, mecseknádasdi kötődésű. Textiltervező, ipari formatervező, író és nyelvőr. Tartott már több mint nyolcvan előadást külhoni és anyaországi magyaroknak – bonyhádi gimnazistáknak is –, nyelvünk sajnálatos romlásáról. Van összehasonlítási alapja, hisz több nyelven beszél, olvas és publikál.

Wessely Gábor

Készül ismét Magyarországra Gyimóthy Gábor. Ha teheti, évente kétszer-háromszor is hazalátogat, 1956-ban hagyta el az országot, Bonyhád és Mecseknádasd térsége a szülőföldje. Svájcban él. Valaha kőfaragó volt, aztán kókuszhéj-faragó lett. Érdekes ékszereket készít ebből az alapanyagból. Kreativitása vitathatatlan, az ipari formatervezés a kenyérkereső mestersége. De irodalmi munkássága is számottevő. Egy műfordításkötete és tizenöt saját könyve jelent meg, melyek között idegen nyelvű és többnyelvű is akad. Szeret a szavakkal játszani, nem csak magyarul. Az anyanyelvét ápolja és őrzi. Amihez hozzátartozik, hogy határozottan fellépett a nyelvrontás ellen, előadásokat tartott külhoni magyarok számára – Zürichben, Bernben, Bázelban, Freiburgban, Stuttgartban és Bécsben –, továbbá anyaországi körútjain, a Corvinus egyetemtől a bonyhádi gimnáziumig, a Duna tévétől a budai vár könyvesboltjáig, több mint nyolcvan helyen. Természetesen nem csak hivatalos programjai vannak. Mindig meglátogatja a régi barátokat, a völgységi városban például Stekly Zsuzsa zománcművest és Steib Györgyöt, aki a Bonyhád lexikont szerkesztette.

Gyimóthy Gábor felmenőinek ősi fészke Mecseknádasd, de a Bonyhád melletti Istvánmajor is az övék volt. A kastélyt és a birtokot dédapja, Weber János vette meg a Perczelektől. Ő Budapesten született 1936-ban, aztán 15 éves koráig Nádasdon élt. Nyugdíjba nyolcvanévesen, 2016-ban vonult. Közben történt egy s más, amit így összegez:

– Az általános iskola után kőfaragó inas voltam Nádasdon, miután számomra – osztályidegenként – a középiskola nem volt járható út. Később Budán, a Magyar Optikai Műveknél elvégeztem a műszerész ipari tanuló iskolát. Így aztán elkezdhettem járni a dolgozók esti gimnáziumába. Régész vagy szobrász szerettem volna lenni. Az ’56-os forradalom leverését követően Ausztriába kerültem. Az innsbrucki magyar gimnáziumban érettségiztem 1958-ban.

Életem első kókuszdióját Linzben láttam 1957 nyarán. A diót megvettem és a héjából faragtam egy kösöntyűt. De akkor másfelé vitt az utam, tíz évvel később nyúltam ismét kókuszhéjhoz, és folyamatosan csak 2004-től foglalkozom vele. Svájcba jutottam 1958-ban, azt hittem, csak ideiglenesen, ám még ma is itt vagyok... Eleinte, mint műszerész dolgoztam, s amikor a német nyelv már nem okozott gondot, elkezdtem a zürichi ETH-ra járni (megfelel a magyar Műegyetemnek), hogy ott gépészetet tanuljak. Közben textilminta-tervezéssel kísérleteztem. 1961 őszén a németországi Ulmba kerültem, ahol, a Hochschule für Gestaltungban ipari formatervezést tanultam. A textilminta-tervezés és a geometriai formák tervezése került érdeklődésem középpontjába. Évtizedeken át ez volt a mesterségem. Formát, dizájnt, készüléket terveztem, prototípust gyártottam. S mellette a nyelvek.

Tanultam angolt, franciát, olaszt, japánt, korábban pedig, még Magyarországon, latinnal, orosszal, spanyollal is foglalkoztam. Végül, a nagy nyelvtanulás következményeként beleszerettem a saját anyanyelvembe. Jöttek az oda-visszafordítások és kifordítások, a szójátékos kötetek, a nyelvőrködő körutak. Élveztem. Pedig annak idején olyan lámpalázas gyerek voltam, hogy szinte fulladoztam, ha közönség előtt kellett megszólalnom.

Ma is a szokatlan vagy különleges szimmetriájú geometriai darabok tervezése, a kókuszékszer-faragás, az írás és a nyelvi zsonglőrködés tölti ki Gyimóthy Gábor mindennapjait. Kókuszékszereit alkalmanként jáspissal, malachittal, türkizzel, szaruval, mamutcsonttal is díszíti. Némi szívritmuszavar miatt most már visszább fogja a pacikat. De örömmel foglalkozik az unokájával, megmondta a lányának: bármikor, bármennyi időre átvihetik hozzá a gyereket. A magyar nyelvet továbbadja Svájcban, már a harmadik generációnak. Ez működik, a könyvkiadás, mint biznisz azonban nem jött be.

– Több, szerényebb kivitelű verses és szójátékos kötet után – mondja –, megjelentettem A kókuszhéj varázsa című dekoratív, keménytáblás könyvemet. Tulajdonképpen reklámnak szántam, úgy, hogy az előzőekből is beletettem néhány írást mutatóba. A gyönyörű kivitelű kiadvány egy hónapig a Fókusz könyváruház kirakatában rikoltozott a pesti Rákóczi úton, és egyetlen vevőt sem érdekelt. Annyit ért, mintha a hirdetést szappanbuborékra tetováltattam volna.

 

Tizenöt könyve jelent meg

Szívesen, ügyesen, mesteri módon játszik a szavakkal. Először egy fordításkötettel jelentkezett Gyimóthy Gábor, majd következett a saját írások megjelentetése, esetenként többnyelvű kiadványokban. Tillárom-versek (1999), Hét és hó – Sieben und Schnee (1999), Van egy madár (2000), Hét és hó (2000), Szerelem a szavakat szójátékokká (2001), Találós-Madár-Mozaik (2002), Mar-Has-Ág (2003), Wort-Cool-Tour (2004), Mondgedichte (2005), A kókuszhéj varázsa (2007), A kacsalábon forgó vár (2008), Versek és gondolatok (2010), Rímbeszedett elmélkedés (2011), Hullámzás (2012), Hepizódok és egyéb (2015).

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában