Nem csak anyagi javakkal kell segíteni az elesett embereket

Amikor a napi megélhetése, a lakhatása, a fizetése sem biztosított jó néhány embernek, akkor felmerül a kérdés, hogy a művészet, a lélekkel való foglalkozás tudja-e bármiben segíteni az életüket, legyenek akár hajléktalanok, akár más okból kiszolgáltatottak. Szalay Andrea művészetterapeutának, szociális munkásnak évtizedes tapasztalata van azokkal a hátrányos helyzetű emberekkel, akiket az életvitelük, a munkanélküliségük, vagy – bármilyen durván is hangzik – a megjelenésük miatt nem fogadnak el a hozzájuk képest jólétben élők.

Társadalmi problémák

Szalay Andrea több éven át dolgozott a szekszárdi pszichiátriai osztály palánki rehabilitációs részlegén és korábban más rehabilitációs intézményekben, ahol komplex művészetterápiás csoportokat vezetett. Jelenleg civileknek nyújt ilyen jellegű segítséget, amikor igény mutatkozik erre, valamint hajléktalanokkal foglalkozik. Azt mondja, hogy a társadalmi problémákat varázsütésre nem lehet orvosolni, viszont a művészetterápiás szemlélet társadalmat formáló, közösséget építő hatásai megkérdőjelezhetetlenek. Minél többen vallják magukénak a lélek fontosságát, annál jobbá válik a világ. Szerinte meg kell tanulni azt a hozzáállást, amely szerint minden ember gondolatai egyformán értékesek, mindenki nézőpontja, véleménye érvényes, jöjjön bárhonnan, és legyen bárki.

A legfontosabb a közös megértés, a teljes elfogadás, a másik felé való odafordulás.

Magányos hajléktalanok

A társadalom peremére sodródott emberek, például fogyatékosok, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan emberek önértékelési zavarokkal küzdenek. Többnyire motiválatlanok, kapcsolatrendszerük beszűkült, lelki problémákkal küzdenek, többségük magányos, sokan felégettek maguk mögött minden hidat. Nem találják a kiutat helyzetükből, a tanult tehetetlenség állapotában vesztegelnek. Pusztán a materiális javak megszerzéséhez való hozzásegítés nem oldja meg a problémájukat, ezért a mentális segítségnyújtás itt például elengedhetetlen.

– Megtörtént, hogy néhai csoportom tagját egy napon megláttam az utcán kukázni, ezt követően feltettem a kérdést először magamnak, majd a kiképző terapeutámnak és a képzésen részt vevő társaimnak, hogy a művészetterápiás lehetőség mit adhat egy olyan ember számára, akinek a létszükségletei sincsenek meg. Mit nyújthat a számára egy művészetterapeuta, és vajon van-e értelme a munkájának – mesélt vívódásairól Szalay Andrea, majd hozzátette, az a meghatározó, ahogyan saját magunkat értékeljük. A művészetterápiás folyamatban például nincsenek társadalmi különbségek, pozíciók. Minden résztvevő egyenrangú, mindenki problémája és véleménye fontos, ha máshol nem, a terápiás közegben teljes szabadságot élvez mindenki.

Biztonságot nyújt a csoport

A csoportban mindenki biztonságban van, társakra lel, akik figyelnek rá, és empátiát gyakorolnak irányában. Nem tud hibázni, érzéseit kifejezheti, nem minősítik, bármilyen minőségben részt vehet. Megoldásokat, utakat, lehetőségeket tárhat fel a terapeuta és a csoport segítségével. Felfedezheti saját értékeit. Tükröt tart saját magának és a csoport részéről is működik a visszatükrözés. Ugyanakkor ő maga is szembesíti társait reflexióival. Mások problémáit meghallgatva, átélve, a saját problémáit is könnyebben megértheti. Hasonló problémával küzdő emberekkel találkozhat, kapcsolatokat építhet, és jobban ráláthat a saját lelki működéseire. Egészséges önbizalom hiányában sokkal több kudarc történik a tanulmányok és munkakeresés során és különböző élethelyzetekben. A művészetterápia segítséget nyújt a mélyebb pszichés okok feltárásában és feldolgozásában. A kreativitás fejlesztésével a problémamegoldás képessége is fejlődik, mert a problémamegoldáshoz is szükséges a hétköznapi kreativitás. Meg lehet tanulni a konfliktusokat kezelni, és lehet fejleszteni a megküzdési stratégiákat. Ez persze időigényes folyamat, de kitartással bekövetkezhet a változás.

– „Minden emberi viselkedést a megértés tárgyává kell tenni”. Ezt a mondatot gyakran hallottuk Németh Lászlótól, kiképző terapeutánktól. Ezen az úton haladva pozitív társadalmi változásokat érhetünk el – mondta Szalay Andrea.

A parasztbácsi bevitte a lovat a városi lakásba

Az alábbi esetek jól érzékeltetik, hogy mit jelent a társadalmi periféria szélén élőnek lenni. Amikor egy vidéken élő, állattenyésztéssel foglalkozó gazdának felajánlottak egy városi lakást, akkor az átadásra vitte magával az egyik lovát, hogy befér-e a lakásba.

A társadalom egyes rétegei lenézőek, gúnyosak is tudnak lenni azokkal, akikkel nem azonosulnak, akik „kevesebbet érnek” náluk, „le vannak maradva”, esetleg azt mondják rájuk, hogy „elavultak”.

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha például egy kizárólag modern városban felnövő, jólétben élő embert tesznek egyik pillanatról a másikra egy állattenyésztésből élő vidéki közegbe, akkor valószínűleg vele is hasonló dolgok történnek majd. Elképzelhető, hogy míg abban a társadalmi rétegben mondjuk egyértelmű, hogy hajnali négy órakor kelnek fel az állatokat megetetni, addig ha a városi ember reggel hét órakor kel fel nehézkesen, már nem biztos, hogy népszerűvé válik.