Inkább továbblépünk, eldobjuk a még menthető párkapcsolatot

– Mit jelent a párkapcsolati kiégés?

– A fogalom a munka világából érkezik a párkapcsolatok területére – válaszolta Schell Gergely. – Ez elsősorban egyéni probléma. Akinek sokat kell mások igényeire figyelnie, miközben a saját igényeit elhanyagolja, az előbb-utóbb túlterhelődik: reménytelenséget, céltalanságot él át, és képtelennek érzi magát az együttérzésre. A stressz, túlhajszoltság, monotónia pedig felerősíti ezeket az érzéseket. Ha különféle testi panaszokkal, alvási nehézségekkel, indulatkezelési problémákkal jön el hozzám valaki, az első kérdéseim így szólnak: sportol-e rendszeresen, tölt-e időt a barátaival, szokott-e relaxálni, és mikor volt utoljára szabadságon?

– Visszafordítható-e a párkapcsolati kiégés folyamata?

– Azt mondhatjuk, hogy az egyén nem a kapcsolatban ég ki, hanem abban, ahogyan a másik figyelmét megpróbálja megszerezni vagy visszautasítani. Minden tartós kapcsolatban jelen van valamilyen mennyiségű negatív stressz, hiszen senki sem tud mindig a párjának megfelelően válaszolni annak igényeire. Évek, évtizedek alatt ebből sérelmek keletkeznek, amelyek nem hagyják, hogy nyitottan és szeretettel válaszoljon a párja érzelmeire. Ha sok sérelmet hordoz a nő vagy a férfi, akkor előbb-utóbb az az érzése lesz, hogy minden veszekedése hasonlóan zajlik le: „én általában ezt csinálom, te meg azt, és ezt már nagyon unom!” A párkapcsolati kiégés valami olyasmit jelent, hogy egyre reménytelenebbnek érezzük ezt az egészet, hiszen már végtelenszer elmondtuk a magunkét.

– Tolna megyében mennyire jellemző a párkapcsolati kiégés?

– A kapcsolatok többségében, ha enyhe formában is, de megjelenik a kiégés. A nagy életszakaszváltások, mint például az első gyerek születése, annyi újdonsággal járnak együtt, hogy az a kapcsolati feszültséget is megnöveli. A párok ilyenkor azt élik meg, hogy érteniük kéne valamihez, pedig valójában életükben először csinálják. Ettől megijednek, és próbálják az eredeti családjukból hozott mintákat használni. Igen ám, de ketten vannak, és az két különböző család, különböző mintákkal... Kész a konfliktus.

– Van-e általános tanács, hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat?

– Általános tanácsként azt szoktuk mondani, hogy a tartós párkapcsolatban élőknek újra és újra meg kell tanulniuk párként is létezni. Eredetileg azért jöttek össze, mert a párjuk és a vele közösen megélt szerelem volt a legfontosabb mindkettőjük számára. Nem csak szülők, hanem egy pár is, akiknek muszáj néha meglógniuk kettesben, hogy megegyenek egy szelet süteményt, és közben ünnepeljék az életet! Van egy lemondást sugalló mondat, amit sokat hallok Tolna megyében: „X éve élünk együtt, mit gondol, milyen a házasságunk?” Miközben a kutatásokból tudjuk, hogy a régóta együtt élő párok elégedettebbek, boldogabbak, mint a friss szerelmesek. Igen ám, de ehhez újra és újra fel kell fedezni, miért is jöttek össze annak idején.

– Van-e valamilyen pozitívuma a párkapcsolati kiégésnek?

– Ha a pár azt veszi észre, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket rója, és ez megmérgezi a kapcsolatukat, akkor a következő konfliktus kezdetén nézzenek egymás szemébe, és mondják a társuknak, hogy „lehet, hogy vannak problémáink, de nekem te vagy a legfontosabb a világon”. Vegyék meg a családterapeuta Sue Johnson Ölelj át! című könyvét, és párjukkal együtt olvassák el! Minden konfliktus és krízis lehetőség arra, hogy kifejezzék az igényeiket, meghallják a párjukét, és ezen keresztül jobb kapcsolatuk, jobb életük legyen.

– A párkapcsolatok kezdetekor mit érdemes tudni a figyelmeztető jelekről, hogy az út, amelyen elindult a pár, ne a kapcsolatuk kiégéséhez vezessen?

– Amikor fenyegetve érzi magát az egyén, akkor az agya „okos” része lekapcsol. Ilyenkor felvillan a piros lámpa, ő pedig harcolni és menekülni tud csak. Ha ebben a pillanatban elkezdi megnyugtatni magát és a párját, kifejezi felé a szeretetét, akkor elronthatják ezt az ördögi kört. Ehelyett a párok általában szakítással és válással fenyegetik meg egymást, ami csak olaj a tűzre. Szerintem csak úgy volna szabad veszekedniük, hogy közben egymás szemébe néznek, megfogják egymás kezét, és tisztelettel beszélnek egymással. Régen a falusi házaspárok magázódásra váltottak kiabálás helyett. Lássuk be, úgy nehezebb a porba gyalázni egymást.

Az eldobható párkapcsolatok évszázadát éljük

Schell Gergely elmondta, hogy az utóbbi egy-két évszázadban Magyarországon, így Tolna megyében is úgy alakult, hogy a tartós kapcsolatok, a házasság lelki dolgaiért a nőket tartják felelősnek, pedig a nő tartja fejben a születésnapokat, ő nyit ajtót a szomszédoknak, ő teremti meg az otthon melegét. Sokszor látni kezüket tördelő vezető üzletasszonyokat, akiknek a párja, férje „csak az ő kedvéért” jött el. Pedig a férfiaknak pontosan ötven százalék a felelősségük abban, milyen a kapcsolatuk. Így abban is, hogy kérnek-e segítséget. Létezik egy pszichológiai fogalom: a lelki házimunka. Fontos törődni a lélekkel, ugyanis a huszonegyedik század sajnos az eldobható kapcsolatok évszázada. A túlzott stressz, a monotonitás okozta elégedetlenség miatt a javítás helyett az egyének inkább lecserélik a kapcsolataikat. Schell Gergely mindenkit óva int attól, hogy „párkapcsolati kiégés” jelszóval lépjen ki a kapcsolatából, házasságából. Ez a fajta kimerülés ugyanis elég nagy hatékonysággal kezelhető párterápiával.