Savanyúság dunsztolva, tartósítóval és anélkül

A legelső lépés az alapanyag kiválogatása, megtisztítása. Ezen a területen nagyon körültekintőnek kell lenni, és engedményt nem tehetünk, ami nem való az üvegbe vagy vödörbe, azt gondolkodás nélkül ki kell dobni. Az is lényeges, hogy az alapanyagunk friss legyen. A tisztításnál is nagyon körültekintőnek kell lennünk. Csapvízhőmérsékleten mossunk, először áztassuk be az alapanyagot legalább tíz percre, majd többször mossuk át, mosogatószivaccsal dörzsöljük át az „árut”, majd néhányszor öblítsük le.

Az előkészítés során a harmadik legfontosabb lépés a savanyúságok eltevésére alkalmazandó üvegek fertőtlenítése, csírátlanítása. Ennek legegyszerűbb módja, ha egy alapos mosás után mikrohullámú sütőben csírátlanítunk, de óvatosan kell eljárni, mert könnyen szétrobban az üveg. (Vödör esetében nem bízok semmit sem a véletlenre, minden évben újat veszek, ami egy forróvizes öblítéssel már használható.)

Amikor a fenti feladatokat elvégeztük, jöhet az üvegek megtöltése.

Többféle módszer van: a dunsztolás elég macerás, vagy amikor csak kevés tartósítószerrel dolgozunk, és van az, amikor nem használunk tartósítószert.

Nézzük a dunsztolást! A dunsztolás gyakorlatilag hőkezelés. Kétféle dunsztolást különböztetünk meg, a szárazat és a nedvest. A legtöbb esetben a háztartásokban a száraz dunsztot alkalmazzák, hiszen sokkal egyszerűbb, mint a nedves.

A száraz dunszt lényege, hogy a készre főzött savanyúságot forrón kell beletölteni az üvegekbe. Az üvegeket minél tovább magas hőmérsékleten kell tartani, hogy maga a hő sterilizálhassa a „terméket”. Ennek érdekében az üvegeket újságpapírba csomagoljuk, majd takarókkal, paplannal vagy törülközővel betakarjuk. Az üvegeknek ebben a formában kell teljesen kihűlniük, amely akár 2-3 napig is eltarthat.

A nedves dunsztolás során a tartósítást a betöltött üvegek hőkezelésével, forralásával, gőzölésével érjük el. A nedves dunsztoláshoz egy nagy lábasra van szükség. Az edényt fel kell töltenünk annyi vízzel, amennyi az üvegek háromnegyedét ellepi. Ezután a vizet forrásig melegítjük, a csírátlanítási időt – ami változó – onnantól kell számolnunk, amikor az üvegekben lévő folyadék is forrni kezd. A dunsztolás esetében is használhatunk minimális tartósítószert.

Amikor tartósítószerrel készül a télire eltett savanyúság, akkor leginkább nátrium-benzoátot használunk, a szalicilt néhány éve nem árulják. Sokan kénport, és citromsavat is tesznek az üvegbe, bár az utóbbinak inkább csak abban van jelentősége, hogy a zöldség megőrizze a színét.

Napjainkban, amikor egyre többen igyekeznek egészségesen élni, nagyon sokan tartósítószer nélkül teszik el a savanyúságokat, a befőtteket. Ezekben az esetekben a cukor, az ecet és a só őrzi meg a savanyúságunkat attól, hogy tönkre menjen.

Legvégül megosztanám olvasóinkkal a kedvenc vödrös vegyes savanyúságomat, aminek receptjét már vagy húsz éve egykori kolléganőmtől, a már évek óta a nyugdíjasok boldog napjait élő Tihanyi Szilviától kaptam. Na, lássuk mi is a lényege annak, hogy folyamatosan legyen egész nyáron, ősszel, majd természetesen télen is remek savanyúságunk. A legnagyobb előnye a receptnek, hogy egyszer kell elkészíteni a savanyúság levét, és utána folyamatosan lehet tölteni, például a zöldségek érése szerint is.

Tehát így néz ki a hivatalos nevén hordós savanyúság.

Hozzávalók: egy liter 10%-os ecet, hat liter víz, 10 dkg só, 60 dkg cukor, két kávéskanál nátrium-benzoát, két kávéskanál szódabikarbóna, egy kávéskanál borkén. Torma, babérlevél, kapor.

A zöldségek: uborka, karfiol, paprika, zöldparadicsom, gyöngyhagyma, és bármi más ízlés szerint. Nagyon fontos, hogy a zöldségek tetejére egy nehéz tányért tegyünk, hogy az összetevők mindig lé alatt legyenek!