Két új alkotáson dolgozik a szekszárdi szobrász, aki fogtechnikus, és író is

– Hogyan lesz egy fogtechnikusból szobrász? 
– Nálam ezek nem egymás után, hanem egymás mellett létező dolgok voltak – mondja Freund Antal. – Mindig több mindennel foglalkoztam párhuzamosan. Nyelveket és jogot tanultam, szakfordításokat készítettem, könyveket írtam, kerestem az önkifejezés módját, eszközeit. Tény, hogy a kenyérkereső mesterségem évtizedeken át a fogtechnikusság volt, s ami leginkább érdekelt, a szobrászat. Meg az olvasás. Talán a legelső könyv, amit kihoztam a könyvtárból, a Jelky András kalandjai. És hogy, hogy nem őt ábrázolja az első bronzszobrom, amely 1995-ben készült. 

– Voltak nehéz időszakok? Mert igazi művész állítólag alámerülések nélkül senki sem lehet… 
– Hajaj! Amikor megszületett az első lányunk, a szekszárdi fogtechnikánál dolgoztam, teljesítménybérben, a feleségem meg pályakezdő orvos volt, egy csomó ügyeletet ellátva. Gyakran előfordult, hogy péntektől hétfőig nem is találkoztunk. A gyereket nekem kellett ellátni, akkor hagytam félbe a jogi egyetemet. Pedig nem ment rosszul, nyolcszoros túljelentkezés volt, mikor felvettek. A másik hullámvölgy a privatizáció idején következett be. Két ember megszerezte a fogtechnikát, és körülbelül húszan munka nélkül maradtunk. 
 

– Kiút? 
– Összeálltunk néhányan 3-4 fogorvost kiszolgálni, gmk.-t, kft.-t alapítva, de nem volt beteg, mert nyolcszoros áremelkedés következett be a fogászat területén, a kilencvenes évek közepén, és kezdtek szaporodni a foghíjas emberek. Azelőtt egy ezüst-arany ötvözetű fog nyolcvan forintba került, azután pedig egy fém-nikkel ötvözet hat-hétszázba. A fogorvosaink elmentek Sopron környékére vagy külföldre, mi meg vártuk a jó szerencsét. Én már korábban is foglalkoztam szakcikkfordításokkal, németből, de abból megélni nem lehetett. Jobb híján jelentkeztem az önkormányzatnál munkára. Azt mondták, ha a német nyelvvizsga mellé az angolt is megszerzem, felvesznek gondnoknak, gondnoksági csoportvezetőnek. Ez 1998-ban megtörtént, aztán onnan mentem nyugdíjba. Most meg önszorgalomból tanulok franciául. 
 

– És a szobrászat? 
– Megélhetést attól se lehetett remélni, pláne nem a társadalmi-gazdasági változások viharában. A kilencvenes évek derekán kaptam egy mészkövet, és abból kifaragtam apám portréját. Aztán jöttek bronzmunkák, agyagdomborművek, de a favorit máig a kő maradt. Az első önálló kiállításom a szekszárdi főiskola aulájában volt, 1996-ban. Beléptem a megyei képzőművészeti egyesületbe, a Bárka szalonba és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Mindez újabb bemutatkozási lehetőségeket hozott. Eddig 83 tárlaton szerepeltek az alkotásaim: Tolna megyén kívül Szentendrén, Budapesten, Szegeden és a franciaországi Bezons-ban. Jelenleg két szobrom van a készhez közeli állapotban, a Napbárka és a Menekülő ember. Remélem, az idén már lecseng a járvány, és semmi sem zavarja a kiállítások megtartását. 

Szakfordítóként is tevékenykedett

Freund Antal 1953-ban született Tolnán. Érettségi vizsgát 1971-ben tett, fogtechnikusi végzettséget 1973-ban szerzett. Később felvételt nyert Pécsen a jogi egyetemre, de azt nem fejezte be. Házas, felesége dr. Koltay Ilona tüdőgyógyász. Két gyermekük, négy unokájuk van. 1979 óta élnek Szekszárdon. A helyi fogtechnikai vállalat privatizációja után többedmagával munkanélkülivé vált. Az önkormányzatnál helyezkedett el, közben nyelveket tanult és szobrászkodott. Kővel, bronzzal és agyaggal is dolgozik. Eddig 83 kiállításon szerepeltek a művei. Megjelent két saját könyve: Album (2011), 120 csepp gyomorkeserű (2015). Ez utóbbiból pódium-előadás is készült. A Pécsi Iparos Színkör mutatta be több helyen. Mindemellett eredményes borász, az Alisca Borrend tagja.