Gepardon lovagolhatott Letti a sivatagban

Al Wathba városa az Egyesült Arab Emirátusok területén, azon belül Abu Dhabi emírségben található. Ez a térség nemcsak olajkincséről és ebből következő gazdagságáról, hanem a világ figyelmét idevonzó lovassportjáról is híres. Erre a helyszínre kapott ismételten meghívást a váraljai Szösz Letícia. Már többször is beszámoltunk róla, hogy a huszonegy éves fiatal a nemzetközi porondon is kiemelkedő eredményeket ért el távlovaglásban. Ezen sikereknek köszönhetően Letti újfent az Emirátusokból, az ott megkezdődött távlovas idényről küldhetett élménybeszámolót lapunknak.

– A szezon első lovaglása a költői hangulatú Sejka Fatima bint Mubarak (a nemzet édesanyja) nevet viselte – kezdte Szösz Letícia. – Al Wathba rendezte a találkozót, a hölgyeknek száz kilométeres távot kellett teljesíteniük. A számomra nagyon kedves, Gepard nevű ló nyergében ültem, és sikerrel megvalósítottam a célkitűzést. Ezzel készítettem fel a helyi Ado Stables cég lovát egy későbbi versenyre. Ezt követően egy fiatal spanyol lovat kaptam az ugyancsak helyi Al Reef istállótól. Ez esetben a meghatározott százhúsz kilométerből sajnos csak száz valósult meg. Az Európából frissen behozott ló nem tudott teljes mértékben alkalmazkodni a nagyon nehéz sivatagi környezethez, elfáradt, és az állatorvosi vizsgálaton nem felelt meg.

– Nem sokkal később az Emirates International Endurance Village, a térség egyik leglenyűgözőbb lovassportközpontja adott otthont egy háromnapos versenysorozatnak – folytatta a fiatal váraljai hölgy. – Ez voltaképpen egy fesztivál, melynek név­adója Mohamed bin Zayed Al Nahyan sejk, Abu Dhabi uralkodója. Mindhárom versenynapon szuper lovakat kaptam és jó helyezésekkel értem célba. Az első napon Poco Feo, egy uruguayi ló lett a hátasom. 

– Korábbi teljesítményeit áttekintve már tudtam, hogy akár az első öt közé is bejuthatok vele. A száz kilométeres táv első két szakaszában nagyjából az első tíz helyezett között voltunk. A harmadik kör után az ötödik helyen álltam, amikor Poco Feo magas pulzusa miatt az állatorvos új vizsgálatot rendelt el. Ez sokáig tartott, emiatt hátrébb kerültünk. Az utolsó körre akkor már úgy indultunk, hogy a helyzet adta legjobb helyezést érjük el a lóra való teljes odafigyelés mellett. Mindezek után a tizenötödik helyen zártunk, de azért érdemes tudni, hogy száznegyvenöten álltunk rajthoz. 

A harmadik napra jutott a leghosszabb, százhúsz kilométeres táv. Újra az Al Reef csapat indított. HC Jalal nevű lovam az esős, szeles időjárást leküzdve, 25,8 kilométer/órás remek összesített átlaggal ért célba. Így értük el a huszonkettedik helyezést, aminek mindannyian örültünk, mert bizony kétszázharminchat indulóból ez szép eredménynek számít. 

A legjobban várt verseny, ismét Gepard hátán lovagolvaA verseny második napján a privát istállók versenyén az Ado istállónak lovagoltam, szintén száz kilométeren. Az általam legjobban várt versenynap ez volt, hisz ismét lehetőségem adódott Gepardon lovagolni. Sokat dolgoztam én magam is ezzel a lóval, és mint azt korábban említettem, a szezon első versenyét is vele teljesítettem. Rendkívül fontos volt számomra a jó szereplés. Ezen a napon kétszázkilenc lovas vágott neki a távnak. Az ország legerősebb lovaival teli mezőny ismeretében is bíztam abban, hogy Gepard felülmúlja önmagát, és megmutatja, mire képes. 

Így is történt, bebizonyította, hogy nagyon erős ló, hiszen az utolsó, nagyon gyors, közel 29 kilométer/órás tempónak köszönhetően az addigi negyvenhetedik helyről a huszonötödikre tornázta fel magát! Csodálatos élménynek bizonyult azzal a lóval versenyezni, melynek fejlődését napi szinten nyugtázhattam. Úgyhogy ez a verseny adta nekem a legtöbbet.