Szépségápolási tippek, melyek ma már mulatságosnak tűnnek

A korokkal változik a szépségideál, sőt, a szépítkezési szokások is – ez egyszerűen hangzik, és valóban közismert dolog. De ha kicsit mélyebben megvizsgáljuk a kérdést, akkor meglepő dolgokra bukkanhatunk. Portálunk is rendszeresen foglalkozott az elmúlt évtizedekben a szépségápolás különböző aspektusaival, e jótanácsokból válogattunk. 

A Tolnai Népújság elődjében, a Tolna Megyei Népújságban 1958 augusztusában a körömápolással kapcsolatban megjegyeztük, hogy azt hibásan manikűrnek nevezzük (manus, latinul kéz, tehát manikűr az egész kéz ápolását jelenti). A köröm mindennapos ápolására is felhívtuk a figyelmet, amelyet akkoriban egész komolyan vettek: a körmöt környező bőrszélt vissza kellett tolnunk, s a köröm alapos mosásával és kefélésével eleget tennünk a tisztaság követelményeinek. 

Néhány évvel később, 1964-ben a hajbetegségekkel kapcsolatban ismertettük, hogy azokat rendszeres kezeléssel elkerülhetjük. A hatvanas években a szakemberek azt tanácsolták, hogy általában kéthetenként kell hajat mosni. Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy ha a haj nem túlzottan szennyeződött, elegendő háromhetenként egyszer a szakszerű hajmosás. Ugyanis a heti egyszeri hajmosást azokban az időkben rendszerint károsnak tartották a szakemberek a hajra. 

Újra csak teltek s múltak az évek, amikor 1970 novemberében figyelmeztetni kellett a férfiakat, hogy nagyon helytelen szokás alakult ki náluk: reggel megvizezték a hajukat, megfésülték, és utána azonnal elindultak a munkahelyükre télen is. Mint írtuk, így csak idő kérdése, hogy mikor fázik meg úgy a fejbőrük, hogy bekövetkezzen náluk a kóros hajhullás. Ismertettük, hogy ezt a folyamatot megállítani nem lehet, a mindinkább ritkuló haj végül kopaszodáshoz vezet. A fiatalokhoz is szóltunk: télen ne járjanak fedetlen fővel, hiszen nekik is megfázhat a fejbőrük és kihullhat a hajuk. 

A helyes hajápolás akkoriban erről szólt: esténként az emberek gondosan kikefélték a hajaikat ha szükséges volt, benedvesítették vagy hajápoló szerekkel bekenték, a kívánt frizurát megfésülték és hajhálóval lekötötték. Akik esetleg nem tudtak hajhálóval aludni, azok reggel, amikor felkeltek, azonnal neki kellett hogy lássanak a hajápolási teendőknek, és csak azután végezhették a további tennivalóikat. 

„A hajat csak a felszínén vizezze meg kissé, így a fejből nem lesz nedves. Rövid idő alatt megszárad, és a hajháló alatt megmarad a szép frizura. Ma már mindenki által elérhető áron kapható kis kézi hajszárító, ezzel percek alatt megszáríthatjuk a hajháló alatti nedves hajat” – adtuk tovább a szakemberek tanácsait. 

1976-ban a parfümök tekintetében a nőket volt szükséges felszólalnunk, mert a férfiak a család nőtagjainak illatszereit kezdték el használni. Az akkori férfias illatnak a széna, tabac, levendulaillatokat neveztük meg. 

1986 első hónapjában a bőrápolásról a következőket írtuk: reggel elindulás előtt érdemes bekenni az arcot valamilyen közömbös, félzsíros krémmel vagy arctejjel. Aztán apró, ütögető mozdulatokkal belemasszírozni a bőrbe a krémet. Így nemcsak a felszívódás gyorsul meg, hanem a bőr vérkeringését is fokozhatjuk. A fel nem szívódott krém­et néhány perc múlva puha, tiszta kendővel töröljük le. Ezután vékony rétegben jöhetett a púder. A füstös, kormos levegőből leülepedő szemcsék így nem jutnak közvetlenül a bőrre, hanem fennakadnak a púderréteg felszínen, s azzal együtt könnyen eltávolíthatók. 

Ismertettük, hogy télen rosszabbodik a zsíros, pattanásos arcbőr állapota is. Nincs napfény, amely fertőtlenít és a faggyútermelést csökkenti, ezért a szakemberek gyakrabban ajánlották tisztítani a pattanásos arcbőrt, és szakkozmetikushoz tanácsolták az embereket. Hozzátették: a pattanásos, zsíros bőr legjobb gyógyszere a napozás, amelyet télen a kvarcolás helyettesíthet. Nem mindegy az sem, hogy a zsíros bőrűek mit esznek. Előnyös a sok gyümölcs és főzelék. Árt viszont a fűszeres, zsíros, füstölt ennivaló. 

Mit tehetünk hajhullás ellen? – hajápolás a hetvenes évekbenA hetvenes években azt írták a téma szakértői, ha hullik a hajunk, azonnal bőrgyógyászhoz kell fordulni, hogy kiderüljön, ez kóros elváltozás-e, vagy csupán természetes hajváltozás. Az orvos akkoriban általában hajszesz használatát írta elő. Ezen túlmenően ajánlották a következő hajmosási receptet: egy tojással dörzsöljük be a fejbőrt és a hajat. Utána öblítsük le többször, az utolsó öblítést kamillafőzettel végezzük, amelybe tegyünk egy kávéskanál citromot. 

Szintén egy, kicsit körülményesnek tűnő trükk nőknek a hetvenes évekből: az otthoni hajápolás során a hajat felfrissíti, és különösen a szőke hajnak ad szép fényt, 1. ha a megmosott hajat kamillacseppel átitatott ruhával átdörzsölik. 2. A nedves hajat hajbalzsammal bekenik. 3. A kamillával és balzsammal átitatott hajat félig megszárítják. 4. A félig megszáradt hajat átmossák, ecetes vízzel leöblítik. 5. A vizes hajat erősen átkefélik, felcsavarják, megszárítják. 6. A megszáradt hajat kevés lakkal befújják.