Versenygalambot is zsákmányul ejthet a héja, a levegő görénye

– Tekinthető a galambröptetés sportnak? 
– Persze, a Magyar Postagalamb Sportszövetség 1882 óta működik – mondja Mancsi István sióagárdi tenyésztő. – Annak vagyunk mi is tagja, az M-09 Szekszárd Egyesület. Én versenybizottsági elnökként dolgozom. 

– Mennyire költséges szabad­idős tevékenység ez? 
– Egy jó galamb megfizethetetlen. Ezt sajnos a ragadozó madarak nem tudják. Főleg a héják a veszélyesek, a levegő görényei! Most, hogy márciusban kiengedtem a galambjaimat – mert télen zárt helyen tartom őket a padláson –, egy héja elvitt egy nyolcéves, világjárt, győztes hímemet. Egyébként a munka sok velük, a költség nem annyira. Ami drága: az érkeztetőóra. Gyerekkoromban úgy vágytam egy ilyen szerkezetre, mint más egy autóra. Akkoriban egy verseny­óra volt az egész faluban, és többen röptettünk. Úgyhogy mikor megjött a galambom, leszedtem a lábáról az azonosító gumigyűrűt, egy motoros haver itt várt a ház előtt, s villámgyorsan elszáguldott vele az órához, rögzíteni az időpontot. 

– Mikor kezdte a galambászkodást, és miért? Csinálta már valaki korábban a családban? 
– Egy rokonom, Marosi János már a hatvanas években elkezdte. Nekem is megtetszett, és 1970-ben beléptem az egyesületbe. A következő esztendőben, 15 éves koromban már első díjat nyert galambom volt. Mosonmagyaróvárról jött haza, egy hím. 

– Úgy tudtam, hogy általában a fiókákhoz hazaigyekvő anyamadarakat versenyeztetik… 
– Van, aki a hímeket, van, aki a tojókat röpteti; én mindkettőt szoktam. Különböző módszereket alkalmaznak a tenyésztők, legelterjedtebb az özvegyen tartás (elkülönítés), hogy vágyakozzanak egymás társaságára, és siessenek a fészkelőhelyre. Ha megjöttek, megtörténik a gyors stoppoltatás, érkezési időpontrögzítés, ami nálam igazából 1973-tól valósult meg, amikor saját mechanikus órám lett. Elektronikus órát 2005-tól használok. 

– Miért állt rá a maratoni távra? 
– Szinte kezdetektől abban bizonyultam a legeredményesebbnek. Rengeteg serleget és oklevelet nyertem már ilyen ezer kilométer körüli távokon. Amikor 1986-ban Budapesten megalakult a Magyar Maraton Klub, rögtön csatlakoztam, és 1988-ban már volt nyertes galambom. Általában két versenyt rendeztek, melyek a felengedési helyről kapták a nevüket: Aachen (1040 kilométer) és Liege (1070 kilométer). Később röptettünk Brüsszelből (1100 kilométer) és Kielből (1070 kilométer) is. Most már van egy külön dél-magyarországi csoportunk, a Pannon Maraton Klub, ahhoz tartozunk. Az itteni távok valamivel rövidebbek, nyolc-, kilencszáz kilométeresek: Magdeburg és Braunschweig. 

– Ki lehet öregedni a postagalamb-versenyeztetésből? Meddig lehet ezt csinálni? 
– Ameddig fel tud mászni az ember négykézláb a padlásra. Nekem nyolcvan galambom van, sokat foglalkozom velük. Általában április végén kezdődnek a versenyek a rövid távokkal; többnyire azokon is indulok. Az idén május elsején lesz az első út, Kisbérről. Aztán jön Győr, Mosonmagyaróvár, Kuti, Brno, Komutov, Lipcse. Speciális, konténeres járművel szállítják a madarakat a felengedési helyre, rögzítik az indulási időpontot, mi meg rögzítjük az érkezésit. 

– A galambok meddig bírják a versenysportot? 
– Az úton sok veszély leselkedik rájuk: vihar, ragadozó madarak, légpuskás gyerekek. Ha mindezt megússzák, általában 6–8 évig jól teljesítenek, de volt már nekem tízéves eredményesen versenyző galambom is. Ötven éve kezdtem, néhány röptetés után látom melyiktől, mi várható.

Géplakatos, majd karbantartó volt a galambtenyésztő

Mancsi István 1955-ben született. Géplakatosként a szekszárdi műszergyárban dolgozott 1981-ig. Onnan a húsipari vállalathoz került, a gyár 1997-es felszámolásáig. Utána medinai és paksi mezőgazdasági vállalkozásoknál dolgozott, mint karbantartó. Nyugdíjba 2019-ben vonult. Kedvelt hobbija a postagalambtartás és -versenyeztetés. Főleg maratoni, ezer kilométer körüli távokon ér el szép sikereket. Tagja az M-09 Szekszárd Egyesületnek és a Pannon Maraton Klubnak. A galambászok országos szervezetének, Magyar Postagalamb Sportszövetségnek harminc tagszervezete van. A legnagyobbak közé tartozik a Dél-Duna Versenykerület, mely Adonytól Bajáig, Sárbogárdtól Kiskunhalasig 17 tagegyesületet számlál, köztük a szekszárdit. Mancsi István ennek az egyesületnek a versenybizottsági elnöke. A tagok többsége csak tenyészt. Röptetéseken tavaly heten vettek részt a szekszárdi központú egyesületből.