Ön a monogámiában hisz, vagy a többszerelműségben?

– A szerelemmel foglalkozó pszichológiai elméletek azt fejtegetik, hogy melyek is ennek az összetett érzelemnek a komponensei – mondta dr. Meskó Norbert pszichológus. Majd hozzátette, Robert Sternberg szerint a szerelem három alapvető összetevőből áll: szenvedélyből, intimitásból és elköteleződésből. Annak pedig, hogy olyan sokféle szerelem létezik, az az oka, hogy ezek az összetevők eltérő mértékben játszanak szerepet a különböző egyének szerelem-érzésének kialakulásában.

John Lee szerint eleve hat különböző szerelemtípus létezik: az erotikusan szenvedélyes, a barátságon alapuló, a bevásárlólista-szerűen praktikus, a játszmázáson alapuló, a mániákusan megszállott és az önös érdekek feladásán alapuló. Később ezeket az elméleteket kutatási eredményekkel is megerősítették, és létrehoztak a különböző szerelem típusok vizsgálatára alkalmas kérdőíveket, amelyekkel számos pszichológiai összefüggést tártak fel a szerelem, valamint a párkapcsolati és szexuális működés között.

Az, hogy a szerelem-elméletek többtényezős modellekről beszélnek, segíthet megérteni, hogy miért lehet olyan sokféle az emberek által átélt szerelem akár életkoronként, akár nemenként, vagy attól függően, hogy rövid-, illetve hosszú távú párkapcsolatban gondolkodunk.

A rövid távú párkapcsolatokra jellemző szerelem általában mindent elsöprően szenvedélyes. A hosszú távú párkapcsolatokra az erőteljes erotikus vonzalom mellett jellemző lehet a praktikusság vagy bizonyos mértékig az önfeladás is.

– A szerelem fellobbanásának számos feltétele lehet. Néha úgy érezzük, hogy az egy bizonyos másik ember hatására keletkezik bennünk, és néha azzal szembesülünk, hogy elmúlik – bennünk vagy a másikban – és minden akaratunk ellenére sem tudjuk visszahozni. A hosszú távú kapcsolatokra többek között az jellemző, hogy a felek képesek az évtizedek óta szunnyadó, vagy inkább parázsló kölcsönös szerelem-érzésüket időről időre lángra lobbantani és szenvedélyesen szeretni egymást.

A kutatók egy része azt hangsúlyozza, hogy a kora baba-mama kapcsolatban átélt bensőséges „szeretve lenni” érzése alapozza meg a későbbi szerelmi igényeket és képességeket. Ha az első években szeretetteljes volt ez a viszony, és sikerült érzelmileg kapcsolódni egymáshoz a babának és a mamának, az egy olyan mély tapasztalat, amely áthatja a későbbi testi és lelki intimitásra épülő kapcsolatokat, különösen a párkapcsolatokat.

Az érzelmek – akár pozitívak, akár negatívak – általában együtt járnak testi, fiziológiai és lelki, pszichológiai változásokkal is.

– Az ember alapvetően társas lény, ami azt is jelenti, hogy – egyénenként eltérő módon és mértékben – szükségünk van a többi emberhez való kapcsolódásra. Emberi kapcsolatainkban pedig kitüntetett szerepe van az intim relációknak: az érzelmi és testi szempontból is közeli kapcsolatoknak. Fontos számunkra átélni a „szeretni” és a „szeretve lenni” érzését egy számunkra jelentős személlyel.

Ezért talán nem meglepő, hogy az ilyen fajta érzelmi köteléket megtapasztalók számos pozitív élettani hatással találkoznak. A szerelem érzése kiegyenlíti a stresszorok negatív hatását, fokozza a pozitív önértékelést, az egyénileg átélt pszichés jólét érzését és a társas támogatottság érzését. 

A köztudatban még annyira nem ismert, mégis már hazánkban is egyre több a poliamor kapcsolat, ami a több partnerrel való szerelmi és szexuális viszonyokat jelenti. Ez nem egyenlő a megcsalással, mivel a partnerek tudatában vannak egymás kapcsolatainak.

– Vannak, akik a szexuális és párkapcsolati intimitást egyszerre csak egy partnerrel tudják és szeretnék megélni. Mások pedig inkább arra nyitottak, hogy az érzelmi és testi intimitást több egyénnel is megéljék. Mivel a poliamor kapcsolatot megegyezésen alapuló nem-monogám viszonynak is nevezik, ezekben az együttélési formákban nincsen megcsalás, a felek ugyanis kölcsönösen beleegyeznek abba, hogy másokkal is szeretkezhetnek, szerelembe eshetnek, így többen is együtt élhetnek egy háztartásban.

A megcsalás – azaz az elkötelezett partner tudta és beleegyezése nélkül szexuálisan érintkezni valaki mással – oka sokféle és igen szerteágazó lehet.

– A szerelem elméletekből láttuk, hogy a játszmázó szerelem éppen abban segíthet egy alapvetően csalfaságra, hűtlenségre hajlamos embert, hogy hűségesnek, megbízhatónak és érzelmileg elkötelezettnek tüntesse fel magát, miközben egyáltalán nem az. Egy ilyen rövid távú párkapcsolati stratégiát folytató partner szerelme tehát eltérő lehet attól, aki valódi hosszú távú elköteleződésre képes a párja iránt, és azt is vár el tőle. Az ilyen hűtlenség kiváltó oka sokféle lehet: egy felbukkanó vonzó lehetséges partner; vágy a szexuális kalandra, változatosságra, újdonságra, bosszút állni a partneren egy vélt vagy valós sérelemért és még sok minden más.

A stresszkezelés minősége hatással van mind a mentális, mind a fiziológiai egészségre is. A szerelembe való megbetegedés leggyakrabban a reménytelen, viszonzatlan szerelem kapcsán merül fel.

– A szerelemmel kapcsolatos negatív érzelmeket, a csalódottságot, haragot, kétségbeesést, szomorúságot rendszerint akkor éli át az egyén, amikor a kölcsönösnek hitt, vagy vágyott párkapcsolatról kiderül számára, hogy a másik fél – esetleg korábbi fogadalmával ellentétben – kevesebbet (elköteleződést, érzelmet, hűséget, anyagiakat) ad bele a kapcsolatba. Egyfajta kapcsolati aszimmetria alakul ki. A partner félrelépése tipikusan ilyen helyzet lehet. Ezért talán nem is meglepő, hogy egy ilyen esemény olyan érzelmi hatást válhat ki, mint általában a veszteségek: frusztráltságot, tehetetlenséggel vegyes akadályoztatottság érzését, depressziót és haragot. Ha ezek az érzések nagyon hevesek, de nem tudnak az egyénen kívülre utat találni, például haragudni valaki másra, akkor beszorulhatnak és az egyén saját magára irányulhatnak, például önvádat, alacsony önértékelést okozva.