Századik születésnapját ünnepelte Anna néni

– Édesanyám 1922. szeptember 3-án Istensegíts-en látta meg a napvilágot, Trianon után két évvel – mondta Papp Domonkos, Anna néni fia, majd hozzátette: ekkor már Romániához csatolták a szülőfaluját, így korán megtapasztalta a román-magyar ellentétet.

Anna néninek nehéz gyermekkora volt, tizenkét évesen már mezőgazdasági munkát végzett, két teljes hónapig nem látta szüleit. Tizennégy évesen elkerült Bukarestbe, ahol már rendesen dolgozott, gyerekekre vigyázott két családnál is, innen tizenhét évesen került haza. Családjával 1941 nyarán kitelepítették őket, ekkor tizenháromezer ember indult új otthont keresni magának. Bácskára költöztek, ahol két évvel később férjhez ment. 

– Édesapám huszonkét éves volt ekkor, édesanyám pedig huszonegy. Megtartották a lakodalmat vasárnap, és hétfőn reggel már vitték is édesapámat a frontra. A friss házasok két évig nem látták egymást, közben 1944 őszén újra útnak kellett indulniuk a háború miatt, nem maradhattak Bácskában – tette hozzá Papp Domonkos.

Egészen a következő év tavaszáig vándoroltak, ekkor értek el sokan a Völgységbe, mások Bács-Kiskun megyébe, Zalába és Érdre. Anna néni öt gyermeknek adott életet kilenc év alatt, jelenleg tizennégy unokája, húsz dédunokája és két ükunokája van.

– A szüleim hatvankét évig éltek együtt, mikor édesanyám nyolcvannégy évesen eltemette édesapámat. Sajnos azóta két fiát és egy unokáját is elveszítette, de az erős hitének köszönhetően ma is egészséges, szellemileg fitt és friss. Igazi életigenlő, boldog teremtés, aki az utóbbi tíz évben is rengeteg igaz barátot gyűjtött maga köré. Azt hiszem, a titka az lehet, hogy mindig célokat tűzött ki maga elé, soha nem hagyta el magát.