Egy olajoshordóból készült az első dob

Első koncertjüket hatvan éve adták a Medina-szőlőhegyi búcsúban. Az utolsót meg most, novemberben, a jubileum kapcsán a medinai művelődési házban. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy a Splinters együttes az elmúlt hat évtizedet végigbulizta. Polgári foglalkozásukból éltek, rendszeres, aktív zenélést csak tíz évig, 1962 és 1971 között folytattak. Aztán voltak közülük, akik más formációkban játszottak még hosszabb-rövidebb ideig.

A három gitáros, egy dobos és egy billentyűs alkotta együttes az adott korban menő slágereket játszott: Beatles-, Rolling Stones-, Bee Gees-, Shadows-, illetve Illés-, Omega- és Máté Péter-számokat. Énekesük, Komáromi Mária 1966-ban csatlakozott hozzájuk. Négyen élnek még az alapító tagok közül: Götz Imre (billentyűs, fúvós), Götz József (dob), Mester Béla (ritmus gitár) és Rafaljovics Péter (szóló gitár). Az elhunyt basszusgitáros, Mester Lajos helyett Kovács Sándor játszott a jubileumi buliban.

A névadást annakidején egy véletlen baleset segítette. Akkor vették fel a Splinters (szilánkok) nevet, amikor az egyik próbájukon, a nagy hangerőtől kitört egy ablaküveg.

Medina az a falu, ahol a lakosságszámhoz viszonyítottan a legtöbb zenész él a megyében. A polgármester, Vén Attila is muzsikus, húros hangszereken játszik (gitár, tambura, bőgő), tagja a Bartina Zenekarnak és a Medinai Tamburazenekarnak. Nem csoda, ha megbecsülik azokat, akik annakidején az első fecskék közé tartoztak. A polgármester fogadta a hivatalban a jubiláló zenészeket. Más elfoglaltság illetve betegség miatt csak ketten tudtak elmenni a nyolcvanas generáció tagjai közül: Rafaljovics Péter és Mester Béla. Ott volt még a náluk jóval fiatalabb Kovács Sándor is.

Előkerültek a régi sztorik. Az első dobot, kétszáz literes olajoshordó bebőrözésével készítették. Aztán jött a technikai fejlődés, a jobb minőségű hangszerek, erősítők kora. Legtöbbet Medinán, Szedresen, Nagydorogon, Kölesden és Tengelicen léptek fel, de bejárták a megyét Bátaszéktől, Szekszárdon és a dombori KISZ-táboron át, Dombóvárig. Korabeli megmérettetéseken, versenyeken is részt vettek, szép sikereket érve el. Járművük még nem volt, a felszerelést gyalog vitték ki a vasútállomásra, és a célállomástól ismét csak gyalog cipekedtek a helyi kultúrotthonig. Ha akadtak segítők, azok ingyen bemehettek a buliba. Természetesen angol nyelvtudással sem rendelkeztek – hisz akkoriban az orosz volt a kötelező az iskolákban –, úgyhogy a slágerek szövegeit fonetikusan írták le, százszor megállítva a magnót. Így voltak ezzel a legmenőbb pesti bandák is. A lelkesedés vitte előre a beat nemzedék tagjait.

Most is nagy volt a lelkesedés, a Splinters jubileumi, novemberi koncertjén. Visszavarázsolták a régi idők hangulatát. Pár héttel később, karácsony előtt fogadta őket a polgármester. Emlékül kaptak egy-egy bekeretezett fotómontázst, melyen ennek a fellépésüknek a legszebb pillanatai láthatók.