Szekszárdon vette kezdetét a vidéki lottósorsolások sora

Az első lottósorsolást 1770. szeptember 2-án tartották Budán, akkoriban a játékot – amelyen 90 szám közül sorsoltak öt nyerőszámot – lutrinak nevezték. A kiegyezés után már törvényekkel szabályozták a lottójátékot, és 1868-ban hazai kézbe került a lottó, létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság. Más államokhoz hasonlóan 1897-ben Magyarországon is megszüntették a számsorsjátékot, helyette osztálysorsjátékot vezetve be.  Az osztálysorsjátékok és államsorsjátékok rendszerét 1950-ben szüntették meg – írta honlapján a Woinsky Mór Megyei Múzeum a Tolna megyei életképek sorozatban.

A 130 éves lutri gyakorlatához hasonlóan az 1957-től megjelenő lottó esetében is 5 nyerőszámot sorsoltak a 90 számból. A nyertes számokat szerencsegömbből sorsolták ki. A nyilvános húzásokat vidám műsor kíséretében tartották meg. Kabos László alakította Lottó Ottót, a számsorsjáték kabalafiguráját, aki a sorhúzások alkalmával szórakoztatta a közönséget.

Az első sorsolásra 1 505 546 darab szelvény érkezett játékba, a sorsolást 1957. március 7-én tartották Budapesten. Telitalálat nem volt, heten értek el négy találatot. 

Az első vidéki számhúzáson 1957. június 12-én a 19. játékhét nyerőszámait húzták ki Szekszárdon, a Városi Kultúrházban. A pénzügyminisztérium Czéh Lajost, az OTP szekszárdi fiókjának vezetőjét nevezte ki a sorsolási bizottság ellenőrző tagjává. A pénzügyőrség Tolna megyei parancsnoka szintén a bizottság tagja volt az állami közjegyző mellett.

1960. március 18-án Paks került sorra, a járási művelődési házban húzták ki a 12. játékhét nyerőszámait.  A településen nagy volt az izgalom, mindenki igyekezett szerencsét próbálni így nem csoda, hogy tízezer lottószelvényt adtak fel azon a héten a helyiek. Péntek délelőtt zsúfolásig megtelt művelődési ház nagyterme és még az udvaron, sőt az utcán is tolongtak az emberek. A kiadott belépőjegyekből kisorsolták a számhúzókat.

Az első kisorsolt a 801-es belépőjegy tulajdonosa, egy kéményseprő volt. A tömeg örömmel fogadta, hiszen köztudott, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. Ez aztán a biztató jel! De nem örülhettek sokáig, mert kiderült, hogy a fiatalember otthon felejtette a személyi igazolványát, és mivel nem tudta igazolni a személyazonosságát kiesett a számhúzók közül. 

A közönség soraiban mindenki izgatottan kereste a találatokat. A paksiak nagyon sajnálták, hogy végül nem a balszerencsés kéményseprő sorsolta a számokat, mert minden bizonnyal nekik is nagyobb szerencséjük lett volna általa.

Szöveg: Mácsainé Iván Éva

A teljes írást a Wosinsky Mór Megyei Múzeum oldalán találja!