Az alkohol köztudottan nem szilárdítja a jellemet

A felfedezés, mégoly jelentős hordereje mellett, vélhetően nem éri nagy meglepetésként józan gondolkodású honfitársainkat. Ők minden bizonnyal azon lepődnének meg, ha az örökké szomjazó szeszkazánok semmilyen más függésre nem lennének fogékonyak. A hétköznapi tapasztalat azonban nem ezt mutatja. A nyakra-főre legurított bor, sör, pálinka köztudottan nem szilárdítja a jellemet, nem élesíti az elmét, és nem termel elvont kérdéseken töprengő filozófusokat. 

Az alkohol élettani szempontból is káros hatásai ugyancsak közismertek. Öl, butít és nyomorba dönt – tartja a mondás, és negyedik csapásként immár az újabb és újabb függőség kialakulását is idesorolhatjuk. Olyan betegség ez, melynek a kórokozóját egyre drágábban kell megvásárolni. Mindezek ismeretében manapság szerencsés alkat az, akit már egy fél pohár sör is azonnal fejbe kólint: hiszen igen csekély anyagi ráfordítás mellett lehet alkoholista. 

Emellett azért azt se feledjük, hogy akadnak olyan mázlisták, akik számára az alkohol nemhogy anyagi csődöt nem jelent, de egyenesen jelentős nyereséggel jár. Az antialkoholista vendéglős joggal jegyezheti meg, hogy belőle jómódú, elégedett embert a folyamatos, mértéktelen szeszfogyasztás csinált. Mármint az alkoholfüggő vendégsereg féktelen italozása.