Kirsch Zsófia az USA-ban szerzett élményeit idézte fel

‒ Sokan jobb híján választják a pedagógus pályát, mert 17-18 évesen, amikor a továbbtanulásról kell dönteni, még nem tudják, merre induljanak. Neked tetszik a gyógypedagógia? 

‒ Tetszik – mondja Kirsch Zsófia. ‒ Fél éve kezdtem, és máris sokat változott az életszemléletem. A Fogyatékosságtudomány nevű tantárgy mutatott rá leginkább, hogyan viszonyul, és hogyan kellene viszonyulnia a társadalomnak a sérült emberekhez.

‒ A tapasztalatszerzés éveit éled. Úgy tudom, külföldön is dolgoztál, gyerekek között. Azok sérültek voltak? 

‒ Jelentkeztem egy felhívásra: a 18. évüket betöltött fiatalokat vártak, táboroztatást segíteni az USA-ba. New York államban, Rhinebeck mellett volt a tábor: faházak, a semmi közepén. Kilenc hetet töltöttem ott a nyáron. Két csoport érkezett: kis, óvodás korú gyerekek, akik nem aludtak ott, csak napközis programot kellett nekik biztosítani, és nagyobbak, fogyatékosok, akik ott aludtak. 

‒ Konkrétan mi volt a feladatod? 

‒ Engem a kicsikhez osztottak be. Vittük őket különböző programokra. Játékokat találtunk ki nekik, foglalkoztattuk őket, amíg értük nem jöttek a szülők. Az adminisztrációs, irodai munkában is részt vettem. A feladat ott a hívások fogadásából, a levelek rendszerezéséből és tájékoztatásadásból állt. Amikor végeztünk, nem jöttünk rögtön haza. Pár napot még New Yorkban maradtunk, szétnézni.

‒ Voltak mások is Magyarországról?

‒ Igen, viszonylag sokan. Emlékezetes élményeket gyűjtöttünk, és a nyelvtudásunk is csiszolódott. Voltunk az Empire State Building tetején és a Metben (modern alkotások múzeuma) is. Barátságok szövődtek, főleg a szobatársakkal. Én két brittel és egy lengyellel laktam együtt. Összesen körülbelül harmincan dolgoztunk gyerekfelvigyázóként, abból 8-10 lehetett a magyar. Egyébként ez a tábor pont most volt százéves.

‒ Miben lettél más ennek a kalandnak köszönhetően?

‒ Anya a példaképem, aki nagyon jól feltalálja magát minden élethelyzetben. Még stoppal is elmegy ide-oda. Most én is sokat fejlődtem a világban való eligazodás, az önállóság, a bátorság terén. Lehetőségem nyílt más kultúrák megismerésére egy nemzetközi csapatban. Fejlesztő pedagógusként hasznát vehetem majd a megtapasztalt nyitottságnak és a másság elfogadásának, ami az amerikai embereket jellemzi.