Vízió a földi létről

A Presser – Adamis szerzőpáros sokkal lazábban szólítja meg azokat, akik már nem tudják elviselni azt, amiben vannak: „Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!”

Nekem is van egy ilyesfajta vízióm, húszévesen vetettem papírra. „Nagyot néznél, ha egy reggel eléd állnának rokonaid, barátaid, s így szólnának: – Itt az idő, hogy feltárjuk előtted a valóságot. Kísérleteztünk veled, hogy a különböző hatásokra hogyan reagálsz, elég jól szerepeltél, de még csiszolnunk kell rajtad. Most alkatrészeidre szedünk, a jövő héten újraszületsz. Nem fog fájni. Az az igazság, hogy fájdalom nincs is. Mint ahogy nincs világűr, földgolyó, történelem, betegség, anyagcsere, szerelem sem. Becsaptunk téged. Mi halhatatlanok vagyunk, de hát nekünk is kell valamivel szórakoznunk. Te sosem láttad magadat, csak bennünket. Még a tükörben is. A rendesnek beállított egyedek jónak nevezett tulajdonságait próbáltad utánozni, mert úgy akartuk. Gőgicséléseiden, botladozásaidon, ostoba útkereséseiden nagyokat derültünk, de mostanában egyre gyakrabban gubbasztasz az odúdban, egyre ritkábban mulattatsz minket. Ununk.

És beléd döfnék injekciós tűiket.”