Eszter édes meglepetést okozott a mentősöknek

Hat tepsi asztalos rétes. Ennyit készített nemrég ebből a fejedelmi süteményből Horgos Eszter. Önmagában ennek a tevékenységnek nem lenne különösebb hír értéke – bár nem kis munka volt –, ám a „szakácsnő” mindössze tizenöt éves. Valószínűleg még ez sem nevezhető kifejezetten meglepőnek. Ám az talán már igen, hogy a Regölyben élő lány ezzel a rengeteg finomsággal beállított a tamási mentőállomására. A hat tepsi asztalos rétest a meglepett mentősöknek ajándékozta. 

A cselekvő szeretet jegyében

A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium rajz óráján a cselekvő szeretet kifejezés ihlető hatására készítettek alkotásokat a tanulók. Köztük Eszter is, miután ennek az intézménynek a diákja. A fiatal valóban ihletet kapott. Ám olyan ösztönzést, ami túlmutatott a tanórán és arra késztette, hogy a gyakorlatban is tanúbizonyságot tegyen erről a cselekvő szeretetről.

– Édesanyám és két nagymamám példáját láttam magam előtt – mondta Eszter. – Mindannyian sokat és jól sütnek-főznek a konyhában. Már sok fogást, étel készítést el is tanultam tőlük. Ezek közé tartozik az asztalos rétes is.

A – ne feledjük, tizenöt éves – fiatal szakavatott módon magyarázta el, hogy miként is kell ezt a rengeteg odafigyelést igénylő süteményt lépésről-lépésre megkomponálni. Alapvető mozzanat, hogy addig kell nyújtani – szakadás nélkül! – a rétes tésztáját, míg az le nem lóg az asztalról. Így lesz igazán házi jellegű.

Ebből a csemegéből készült tehát annyi, amennyi – az ilyenkor megengedhető költői túlzással élve – egy kisebb hadsereg táplálására is elegendő lett volna. Bár nem katonák, de azért egyenruhás testület ínyét csiklandozta.

– Nagypapám régen mentős volt – árulta el Eszter. – Ezért döntöttem úgy, hogy a tamási mentőállomás dolgozóinak viszem el a rétest. Édesanyámmal együtt papírdobozokba tettük és jól betakargattuk, hogy meleg maradjon. 

Híre terjedt a jótéteménynek

Talán nem is kell  különösebben hangsúlyozni, hogy az akcióról mit sem sejtő mentősök mennyire elcsodálkoztak és egyúttal módfelett meg is örültek, amikor a családja kíséretében érkezett regölyi lány az édes és ízletes szállítmányt átadva jó étvágyat kívánt nekik.  

A bonyhádi gimnáziumban is híre terjedt a jótéteménynek. Andorka Gábor igazgató Eszter történetét méltatva így fogalmazott: – Iskolánk hitvallásából is következik a másikra való odafigyelés igénye. A legnagyobb eredmények közé sorolom, ha ezt, a tárgyi ismeretek elsajátíttatása mellett, meg tudjuk tanítani gyermekeinknek. A magunknak és másoknak kívánt szép élet ilyen apró, példa értékű mozaik darabokból áll össze. Ezek a hétköznapi csodák.