Én kérek elnézést a bunkó sofőr helyett is

A városi közlekedésben mindig adódik valami izgalom. Az elmúlt héten, az egyik reggel, ahogy befordultam az egyirányú utcába Szekszárdon a százhatvan lakásos épület mögött, láttam, hogy valaki szemből közelít felém. 

Gondoltam, ez csak egy rossz vicc lehet és mindjárt félreáll, de szemrebbenés nélkül jött tovább az illető. Közelebb érve rájöttem, hogy egy faék egyszerűségű sofőrről van szó, aki viszont nagyon bátornak érezte magát a korai órákban. Szerencsére még olyan távolságban voltunk egymástól, hogy lehetőségem volt lelassítani, de ha ez pár másodperccel később történik, akár nagy baj is lehetett volna belőle.

Mivel a másik sofőrnek le volt engedve az ablaka, gondoltam rákérdezek, hogy mire gondolt. Ám még ő háborodott fel: „Jól van, már nyugodjon le!” – mondta. Én kérhettem volna helyette is elnézést.