Hogyan lehet elérni magasabb fokra?

Érdekes volt szembesülni azzal, hogy a kiegyezést követő évtizedekben egy faluban a kevéske saját földterülettel rendelkező parasztcsalád hogyan jutott el pár évtized leforgása alatt az általuk elérhető legnagyobb magasságba. Saját lótartással, versenyistállóval, sertésekből meggazdagodva, tisztes polgári életben megöregedve. Amit a következő generációtól majd elvesznek, mondván kulákok, nem jár nekik, de ez már egy másik történet.

A kiállítás legérdekesebb dokumentációja az volt, melyben igazolták, hogy 1885-ben hány disznóval utaztak a gazdák Hódmezővásárhelyről Bécsbe, hogy ott értékesítsék az állatokat. Együtt kellett utazni a sertésekkel, mert etetni, itatni kellett őket a hosszú úton.

Akkor még nem volt piackutatás, agrártámogatás, szabályozott kereskedelem, hanem a bizonytalanra, a saját kockázatukra vállalták az utazás költségeit az állattartók.

Még arra is volt gondjuk, hogy egymással összefogjanak, egyszerre hizlalják fel a sertéseket, így a haszon nem maradt el, és a költségek megoszlottak.

Sokat változott azóta a világ, és nem csak pozitív értelemben, hiszen ma az összefogás nem magától értetődő dolog.
De egy biztos, aki ismeri a saját lehetőségeit, tudja, mit szeretne megvalósítani, és nem arra vár, hogy mások „helyzetbe hozzák”, az akkor is eléri a célját, ha a feltételek néha hiányosak.