Itt volt a szemléletváltás ideje

Még éppen hogy csak elkezdődött az olimpia Párizsban, de máris számtalan izgalomnak, meglepetésnek, csalódásnak és örömnek lehettünk szemtanúi. Buktak a sportáguk nagyjai, és törtek az élre sikerre éhes fiatalok. Minden olimpiának megvannak a maga ikonikus alakjai, nagy győztesei és vesztesei. Akár néhány perc alatt semmissé válhat több hónapnyi, évnyi kitartó munka. De ilyen a sport. Ott az ellenfél is, aki ugyanazzal a céllal száll versenybe: győzni akar.

Már az előző, tokiói olimpián is megfigyelhető volt a szemléletváltás nemcsak a magyar sportolók, hanem a magyar közvélemény részéről is. Korábban az volt a jellemző, hogy csak az aranyérmet értékeltük sikerként, és minden más eredmény kudarcnak tűnt. Pedig nem az. Rengeteg munka van benne, hosszú út van azok mögött a sportolók mögött, akik ott lehetnek egy olimpián, ami sok, hozzájuk hasonlóan elszánt versenyző számára csak álom marad.

Ám végre a sportolók is tudnak örülni egy jó helyezésnek, egy önmaguk eddigi legjobbját felülmúló eredménynek. Ahogy mi, szurkolók is. Nem mellesleg az elégedetlenek táborát gyakran azok alkották, akiknek annyi közük van a sporthoz, hogy mások teljesítményét a fotelből értékeljék, és ha nem tetszett, becsméreljék. Az, aki fektetett már jelentős energiákat valamilyen cél elérése érdekében, tudja, mekkora értéke van az oda vezető útnak is.

A korábbi évek sikereit pedig senki nem veheti el azoktól, akiknek most nem jött ki a lépés.