Férfi-e vagy nő, ember-e vagy gép a versenyző?

Még egy tornász is van, aki karikagyakorlatot mutat be, csinos dresszben ugrándozva, csakhogy a pontozóbírók figyelmét folyton elvonja valami kis plusz, ami a lábai között himbilimbizik.

Minden embernek joga van felsőfokú tanulmányokat folytatni, sportversenyeken vagy szépségkirálynőválasztásokon indulni, ha odavalónak érzi magát, és a környezetében élők se beszélik le erről. A mai, manipulált világban még „csak” az a kérdés, hogy az illető férfi vagy nő. Holnap már az is felvetődhet, hogy ember-e vagy gép.

A földi világ valamennyi teremtménye a kisebb ellenállás felé mozdul. Olyan transznemű sportolót nemigen látni, aki nőből operáltatja magát férfivé, hogy egy erősebb mezőnyben bizonyítson. Általában a volt srácok akarnak győzedelmeskedni a nők között. Elítélni, megítélni nincs jogunk azt, aki „másnak” született. Megoldást kéne találni! Külön világversenyek rendezhetők a testi és értelmi fogyatékosoknak, mert ők megfelelő létszámban indulnak. De az egyetlen transz úszónak, futónak, bokszolónak ki lenne az ellenfele? Ez a fő probléma. S persze az eredményhirdetéskor minden sportriporter közölné a nemváltás tényét. Azt a kis zavarba ejtő pluszt.

Amikor a krakkói érseket pápává választották, a lengyel kormány megkérte II. János Pált, hogy segítsen nekik külföldi kölcsönökhöz jutni. Ő ezt meg is ígérte, azzal a feltétellel, hogy a kommunista párt lapjának címoldalán közzéteszik: A világot Isten teremtette. Ez meg is jelet, egy kis plusz szöveg hozzátoldásával: a Szovjetunió hathatós, baráti segítségével!