Haladjunk, kérem!

Így nehezen viselem, főleg ebben a nagy hőségben, az elképesztően lassan vánszorgó időzített bombákat. Az egyikük a minap különösen elemében volt. Kilencven helyett hetvennel araszolt a hatoson, maga mögé gyűjtve jó néhány autóst, közöttük engem is.

Szerencsére nem a sokadik voltam a sorban, így nagy nehezen sikerült megelőznöm a puccos kocsiban terpeszkedő középkorú férfit. Az úriember vélhetően nem sietett sehová, és az sem igazán hatotta meg, hogy lassúságával nem csak stresszeli, hanem életveszélyes helyzetbe sodorja autóstársait.

A KRESZ kimondja, hogy nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza. A szabályszegőket, ellentétben a gyorshajtókkal mégsem igazán büntetik. Legalábbis én ez idáig nem hallottam ilyen esetről.

A problémát nekünk, autósoknak kell valami módon kezelnünk. Akármennyire elborul az agyunk, próbáljunk higgadtak maradni. A kürtölés, a villogás a legtöbb esetben csak olaj a tűzre. Ez esetben a padlógáz sem ajánlott, mert ha túllépjük a megengedett sebességhatárt, akár fotót is kaphatunk emlékül a történtekről.

Sofőrtársaimmal egyetemben abban reménykedem, hogy a közeljövő hoz némi változást az indokolatlanul lassan haladók ügyében, ha a bírságolás el is marad, a hatóság emberei legalább a szóbeli figyelmeztetéssel nem fognak fukarkodni.