Legszebb öröm a káröröm

A minap épp munkába siettem, amikor egy hölgy látszólag még nálam is gyorsabban igyekezett átérni a zebrán. Pechjére az útszélén nem éppen kellemes meglepetés várta.

Soha nem értettem, ha valaki kora reggel sétáltatja a kutyáját, miért nem szán időt arra, hogy összeszedje a kiskedvenc ajándékát. Lehetett véletlen is, hogy a gazdi nem vette észre, de az engem majdnem fellökő hölgy esete a zebrán kicsit kárörvendő mosolyt csalt az arcomra. Ugyanis az útszélén kutyagumiba lépett, így érthetően iszonyú bosszús lett, aztán visszafelé indult a zebrán. Rögtön el is gondolkodtam, vajon ez a karma tréfája volt, vagy az univerzum egy nagyobb katasztrófától próbálta megkímélni. Akárhogy is, néha még a legrosszabbnak tűnő helyzet is lehet egy kis pozitív fordulat kezdete.