Ajándék az ünnepekre a kápolnánál

Karácsony másnapján, meg még a harmadikon is gyönyörűen sütött a nap. Így szinte természetes, hogy csúcsforgalom volt a szekszárdi szőlődombok felett, Görögszónál, a Mausz-kápolnánál. Az emberek jöttek, megálltak, gyönyörködtek, mert a majd százötven éve épített kápolna mellől belátni az egész környéket.

Ez így volt régebben is, pár éve pedig kis asztalokat, padokat állítottak, hogy még meghittebb legyen a hely. Most viszont az egyik asztalon kis csomag is állt, benne sütemény, s mellette kis levél. A papíron, azt kövecskékkel rögzítették, hogy el ne vigye a szél, a kínálás: „Kedves Kiránduló! Fogyaszd egészséggel!”

Az emberek megnézték, vagy vettek is a süteményből, és biztos, hogy öröm villant szívükbe. Hogy most, mikor a szeretet ünnepén is annyi helyen dörögnek a fegyverek, mikor az emberi eszme tökélyre fejleszti a gyilkolást, a rombolást, egy napsütéses délután valaki mégis tesz az asztalra kis csomagot, hogy örömet szerezze a számára talán idegen embereknek.

Néztem a süteményeket. Szépek voltak, mondhatni, csábítóak. Mégsem vettem, hagytam inkább másoknak. Igazából nem is a süteményt akartam így őrizni, hanem a látványt, a kedvességet. Hogy azok is lássák, akik utánam jönnek a kápolnához, hogy ők is örüljenek, hogy jók az emberek.