Akár egy kellemes zsebzsötem is kivitelezhető lenne észrevétlenül

Beleolvadni a biztonságot jelentő tömegbe. A tömegbe, melynek azelőtt még véletlenül sem akart a részévé válni. Amelyből ki akart emelkedni, s amelyet lesajnált. Az öregedő Hofi Gézának is volt egy ilyen keserédes megállapítása, miszerint „Jól el lehet bújni a tömegben.”

Pár éve Rómában jártam, új, kivehető fogpótlással a számban. Mosolygásra alkalmas volt, rágásra nem. Itthon nem okozott ez problémát, kiszedtem étkezés előtt. De ott? Ültünk a Pantheon előtti téren egy teraszon, rendeltünk, s azon agyaltam, hogy fogom megoldani a kajabevitelt. Aztán felkeltem, elvegyültem a tömegben, ahol mindenki sodródott, dumált, pacsizott, ütközött, el volt foglalva magával, a társával, a mobiljával, a térképével, a fényképezőgépével, és nem figyelt másra.

Észre se vették, hogy egy fickó csuklóig benyomja a kezét a szájába, picit matat, kikapja hat fogát, beteszi a zsebkendőjébe és elrakja. Művelet megoldva. Akár egy kellemes zsebzsötem is kivitelezhető lenne észrevétlenül, a sokaságban.

Mire kihozta a pincér a spagettit már készen álltam a kosztolásra. Fogvisszacsempészés ugyanígy, a ceh rendezése után. Mert jó, ha van mivel mosolyogni a turistának, Rómában.

A tömeg csak addig visszataszító, amíg nem vagyunk a részei. Aztán már legföljebb mi lehetünk visszataszítóak benne. De kit zavar? A tömeget nem. A tömeget az egyén csak akkor érdekli, ha tömegbázissal rendelkezik.