Miért jobb, ha szilveszterkor inkább csak ülünk és várjuk a csodát?

Az év utolsó napjai elvileg a lazításról és a jól megérdemelt pihenésről szólnának. Legalábbis ezt gondolnánk naivan, míg rá nem jövünk, hogy tulajdonképpen egy logisztikai rémálom kellős közepén vagyunk. Szárad a ruha a szárítón? Mivel vagy kivel álmodtunk? Kölcsönadtunk pénzt valakinek? A szilveszteri babonák egyáltalán nem viccesek.

Szilveszteri babonák

Először is, ki gondolta volna, hogy egy egyszerű mosás az új év legnagyobb szerencsepusztítója lehet? Akik év végén gondoltak egyet, hogy „na, legyen tiszta ruha az új évre”, már az első napon kudarcot vallanak. Mintha a világ összes problémáját a december 31-én elindatott szárítógép okozná. És akkor ott van a pénz. Ne adj, ne kérj, de leginkább ne is gondolj rá. Ez persze remekül hangzik, ha már minden számlát befizettünk, és megjártuk az összes boltot két nappal korábban. Akkor még ugyanis lehetett költekezni. A vendégekről se feledkezzünk meg! Igen, ha az új évben bármi jót szeretnénk, férfit engedjünk be elsőként a lakásba. 

A többiek addig várjanak csak a küszöbön. A szerencsébe vetett hit felülír minden józan észt. És persze ott van a takarítás, ami ugye az újév legnagyobb tabuja. Ez mondjuk kifejezetten szimpatikus babona. Mi lehet a megoldás ennyi szabály mellett? A legjobb, ha az év végére veszünk egy nagy levegőt, leülünk a kanapéra, és csak várjuk, hogy eljöjjön az éjfél. Nem mosunk, nem vásárolunk, nem kérünk és nem adunk, és még véletlenül sem lépünk ki az ajtón, hogy elrontsuk a szomszédok szerencséjét, ha már olyan pechesek vagyunk, hogy nőnek születtünk. Ez is biztos valami elrontott újévi babona miatt van.