Ausztrál kalandok

2024.12.21. 15:02

Izzadni és remegni kezdett a professzor, amikor meglátta a mérgeskígyót

Kígyó, függőhíd és áradás egyaránt veszélyeztette prof. dr. Vargyas Gábor életét. A trópusi területek vándorát azonban a szerencse is kísérte expedícióin. A néprajztudós nemrég Szekszárdon közreműködött egy könyvbemutatón.

Trópusi területek vándorának és kutatójának is nevezhető prof. dr. Vargyas Gábor. Az etnográfus, azaz néprajztudós néhány alkalommal életveszélybe is került a terepen. Ezen ifjonti kalandjaiba engedett betekintést az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, habilitált egyetemi tanár, aki nemrég egy könyvbemutató alkalmából érkezett Szekszárdra.

Trópusi területek
Prof. dr. Vargyas Gábor trópusi területek kutatójaként bennszülött törzseket is felkeresett (Fotó: TEOL)

Trópusi területek nevelik a mérges hüllőt

Kétszer volt maláriás, közölte a teol.hu oldalán megtalálható beszélgetésben, de erre a bajra van gyógyszer, tehát jól kezelhető. Ami azonban Észak-Ausztrália kietlen vidékén történt vele, arra ott és akkor nem lett volna orvosság. A veszélyes állatok lakta terepet őslakók társaságában járta be és egyszer csak, teljesen váratlanul, a hetedik érzékére hallgatva úgy érezte: nem szabad felemelt lábát letennie a talajra.  

– Lenéztem a földre, és ott pihent egy kígyó – idézte fel a történetet. – Hátra szóltam kísérőimnek, akik a hüllő láttán elszürkültek. Azon nyomban agyonütötték az állatot és megmutatták nekem a méregfogát. Ezt látva kezdtem el izzadni  és remegni. Ha ugyanis erre a kígyóra ráépek és megmar, tíz percen belül halott vagyok.

Beszakadtak a keresztlécek a függőhídon

A következő két történet már Vietnám területén játszódott. A néprajzkutató a brú törzs tagjaival együtt egy olyan szakadékhoz érkezett, melyen a kalandfilmekben látható függőhíd vezetett át.  A törzs tagjai kis termetűek, mintegy negyven kilogrammal kevesebbet nyomnak egy jól táplált európai emberhez képest. Tehát viszonylag biztonságosan átkelhettek a bambuszból  és liánból készült, amúgy eléggé elöregedett, elhasználódott tákolmányon. 

– Akkoriban úgy nyolcvan kilogrammos lehettem és ráadásul húsz kilós zsákot is cipeltem a hátamon – emlékezett vissza a professzor. – Ezért a törzs tagjai azt javasolták, hogy a híd széleire lépjek, nehogy a keresztlécek beszakadjanak alattam. Ám mégis ez történt. A kezeimmel tartottam meg magamat, majd nagy nehezen kimásztam a hídról. Letekintettem, úgy tíz-tizenöt méteres sziklaszurdok tátongott alattam. Ha beleesek, semmi sem maradt volna belőlem.

Ugyancsak a brú törzs területén, a hegyekben esett az eső. Ilyenkor az amúgy vékonyan csordogáló folyók hirtelen megáradnak és akár egy-két méterrel is megemelkedik a szintjük. Vargyas Gábor a gyűjtőmunkához nélkülözhetetlen magnót és a fényképezőgépet a feje felé tartva próbált átkelni a méteres, sebes folyású gázlónál. Ám a víz elsodorta. 

– Elég hosszú ideig a víz alatt voltam, amikor végre földet fogott a lábam – mondta. – Így tudtam a túlsó partra kievickélni, de közben majdnem megfulladtam. Hadd jegyezzem meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek a trópusi terepen nem mennek ritkaságszámba. Én sem vagánykodásból vállaltam akkoriban a veszélyt, hanem azért, mert bizonyos helyszínekre el kellett jutnom. Mai fejjel már nem tenném ki magam ilyen megpróbáltatásoknak.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában