2024.12.21. 15:02
Izzadni és remegni kezdett a professzor, amikor meglátta a mérgeskígyót
Kígyó, függőhíd és áradás egyaránt veszélyeztette prof. dr. Vargyas Gábor életét. A trópusi területek vándorát azonban a szerencse is kísérte expedícióin. A néprajztudós nemrég Szekszárdon közreműködött egy könyvbemutatón.
Trópusi területek vándorának és kutatójának is nevezhető prof. dr. Vargyas Gábor. Az etnográfus, azaz néprajztudós néhány alkalommal életveszélybe is került a terepen. Ezen ifjonti kalandjaiba engedett betekintést az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, habilitált egyetemi tanár, aki nemrég egy könyvbemutató alkalmából érkezett Szekszárdra.

Trópusi területek nevelik a mérges hüllőt
Kétszer volt maláriás, közölte a teol.hu oldalán megtalálható beszélgetésben, de erre a bajra van gyógyszer, tehát jól kezelhető. Ami azonban Észak-Ausztrália kietlen vidékén történt vele, arra ott és akkor nem lett volna orvosság. A veszélyes állatok lakta terepet őslakók társaságában járta be és egyszer csak, teljesen váratlanul, a hetedik érzékére hallgatva úgy érezte: nem szabad felemelt lábát letennie a talajra.
– Lenéztem a földre, és ott pihent egy kígyó – idézte fel a történetet. – Hátra szóltam kísérőimnek, akik a hüllő láttán elszürkültek. Azon nyomban agyonütötték az állatot és megmutatták nekem a méregfogát. Ezt látva kezdtem el izzadni és remegni. Ha ugyanis erre a kígyóra ráépek és megmar, tíz percen belül halott vagyok.
Beszakadtak a keresztlécek a függőhídon
A következő két történet már Vietnám területén játszódott. A néprajzkutató a brú törzs tagjaival együtt egy olyan szakadékhoz érkezett, melyen a kalandfilmekben látható függőhíd vezetett át. A törzs tagjai kis termetűek, mintegy negyven kilogrammal kevesebbet nyomnak egy jól táplált európai emberhez képest. Tehát viszonylag biztonságosan átkelhettek a bambuszból és liánból készült, amúgy eléggé elöregedett, elhasználódott tákolmányon.
– Akkoriban úgy nyolcvan kilogrammos lehettem és ráadásul húsz kilós zsákot is cipeltem a hátamon – emlékezett vissza a professzor. – Ezért a törzs tagjai azt javasolták, hogy a híd széleire lépjek, nehogy a keresztlécek beszakadjanak alattam. Ám mégis ez történt. A kezeimmel tartottam meg magamat, majd nagy nehezen kimásztam a hídról. Letekintettem, úgy tíz-tizenöt méteres sziklaszurdok tátongott alattam. Ha beleesek, semmi sem maradt volna belőlem.
Ugyancsak a brú törzs területén, a hegyekben esett az eső. Ilyenkor az amúgy vékonyan csordogáló folyók hirtelen megáradnak és akár egy-két méterrel is megemelkedik a szintjük. Vargyas Gábor a gyűjtőmunkához nélkülözhetetlen magnót és a fényképezőgépet a feje felé tartva próbált átkelni a méteres, sebes folyású gázlónál. Ám a víz elsodorta.
– Elég hosszú ideig a víz alatt voltam, amikor végre földet fogott a lábam – mondta. – Így tudtam a túlsó partra kievickélni, de közben majdnem megfulladtam. Hadd jegyezzem meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek a trópusi terepen nem mennek ritkaságszámba. Én sem vagánykodásból vállaltam akkoriban a veszélyt, hanem azért, mert bizonyos helyszínekre el kellett jutnom. Mai fejjel már nem tenném ki magam ilyen megpróbáltatásoknak.