2025.01.25. 13:40
A kreativitás kiirtása az iskolapadban
Az iskola elvileg az életre készít fel, de előfordul, hogy úgy érezhetjük, egy szűk csőbe tereli a gyerekeket, ahol csak egy helyes út létezik: az, amit a tanár kijelölt.
Van olyan tanár, aki még mindig azt az elvet vallja, hogy „csak egyetlen helyes megoldás létezik”, és ezzel tudatosan vagy csak a berögződés miatt, de kiirtja a kreativitást a gyerekekből. Az egyéniséget és a fantáziát feláldozzák a jó felelet oltárán, miközben a gyerekek képességeit egységesített sablonok közé szorítják.

Fotó: Bús Csaba
Képzeljünk el egy matekórát, ahol a gyerek más megközelítéssel old meg egy feladatot, mint amit a tanár tanított. Az eredmény helyes, a gondolkodás logikus, de a tanár mégsem ad pontot, mert „nem így kellett volna csinálni”. Miért? Azért, mert mereven ragaszkodik az általa megszokott sémákhoz. Számára a szabálykövetés fontosabb, mint az önálló gondolkodás. Így a gyerekek megtanulják, hogy nem érdemes kockáztatni, nem érdemes más utakat keresni. A kreativitásból alázatos megfelelés lesz.
Mi lett volna, ha Van Gogh-ot arra kényszerítették volna, hogy „szabályosan” fessen? Vagy ha Einsteinnek megmondják, hogy ne álmodozzon? Nagy baj lenne, ha ugyanez a merevség hatná át az iskolai rendszert is: a tanárok nem látnák, hogy minden szabályra van legalább egy kivétel – és hogy ez a kivétel lehetne éppen az a gyerek, akit ma letorkolnak.
A tanulás lényege az lenne, hogy a gyerekek kérdezzenek, próbálkozzanak, sőt hibázzanak is, mert abból tanulnak. Ehelyett van, aki azt várja el, hogy a diákok „csendben jegyzeteljenek” és „mondják vissza” azt, amit tanultak. Ez persze kényelmesebb, de hosszú távon kiöli a gyerekből a fantáziát és az önbizalmat.
Fontos, hogy az iskolák ne a kreativitás börtönei legyenek, hanem az alkotás szabadságának műhelyei.