A börtönben nem adnak rendes ennivalót, csak brokkolit és gyümölcsöt

– Milyen rosszaságot csinált maga-ön? – szegezte nekem a kérdést négyéves gyermekem, majd később sem engedett a szigorból, és ezzel folytatta: üljön le! Gondolom, némi magyarázatra szorul, hogy egy óvodás miért kezdi magázni az édesanyját. Nos, az ok igazán egyszerű: rendőröset játszottunk, és mivel ezekben a szituációkban rendőrként én mindig magázódásra váltok, hát így tett ő is.

Letöltendő szabadságvesztésre nincs szükség

Ám ahelyett, hogy megrettentem volna a komoly hangnemtől, nevetésre késztetett, és szóvá is tette, hogy miért nem a helyzethez illően viselkedem. A játék ugyanis nem áll meg a rendőri kihallgatásnál, általában játék vádemelés lesz belőle játék bíróság elé állítással. Azt azért szeretném leszögezni, hogy kisebb súlyú törvényszegésekről van szó, például garázdaságnak minősülő kukadöntögetésről, így aztán enyhe büntetések kiszabása bőven elég, letöltendő szabadságvesztésre nincs szükség.

Nem biztos, hogy életkor alapján elsőre pont ilyen játékot javasolnának a szakemberek, de végül is mindketten jól szórakozunk, miközben gyermekem tanul egy kicsit az igazságszolgáltatás működéséről, arról, hogy mit szabad és mi az, amiért akár már komolyabb büntetés is járhat, és nem mellesleg arról, hogy bizonyos helyzetekben hogyan illik megszólítani a másikat. Kikopóban van ugyanis a magázódás. Tény, hogy a tegeződő formula sokszor egyszerűbb, de a magyar nyelv egyik sajátossága a magázódás, amellyel a tisztelet éppúgy kifejezhető, mint adott esetben a távolságtartás.

Ám mindezek mellett mégis mi az, ami a kisfiamnak jelenlegi tudása szerint elrettentő a börtönben? Hát az, hogy ott nem adnak rendes ennivalót, csak brokkolit és gyümölcsöt.