A barátságos alpaka akár terápiás állatnak is jó

Jó néhányan foglalkoznak manapság különleges növényekkel, állatokkal, de alpakákat Tolna megyében csak egyvalaki tart: Sebestyénné Szabó Anikó, Kakasdon. Egy Dél-Amerikában, főleg Peruban őshonos tevefaj az alpaka, melynek igen értékes, finom a gyapja. Hozzászokott az Andok szélsőséges időjárásához, a magyarországi kánikula vagy enyhe fagy meg se kottyan neki. Legelőre és szénára van csak szüksége, betegségek nemigen támadják meg, ha vadon él, menekülő típus, de ha nincs mitől tartania barátságos, kíváncsi. Terápiás állatnak is használható. Sebestyénné fogadott már gyerekcsoportot a paradicsompusztai otthonból. Élvezték az alpakasimogatást.

Egyébként a férje vállalkozásában dolgozik, az állattartás csak kedvtelés számára. A telephely elkülönített részén tartja kedvenceit. A nyírást, a kártolást, a fonalkészítést már nagyjából megtanulta, de nem a jövedelemszerzés a célja e téren. Egyszer-egyszer elmegy külföldre – Németországba és Ausztriába – az alpakatartók találkozójára, ahol sokat lehet látni, tapasztalni, tanulni. Kétféle alpaka van: az elterjedtebb huacaya – a kakasdiak is ilyenek – és a hosszabb szőrű suri. A gyapjukból készült termékek nagyon kedveltek, mert finomak, kellemes hőérzetet adnak, vízlepergetők és nem szúrnak, ugyanis nem tartalmaznak lanolint. Németországban egy ilyen sál 130 euró.

Négy évvel ezelőtt, a negyvenedik születésnapjára kapott Sebestyénné két alpakát. Azóta világra jött még kettő, így megduplázódott az állomány. A hím állat herélt, ezért a nőstényt elszállítják a pároztatáshoz. Mindig egy utódot hoz világra, 11,5 hónapos vemhességet követően, és mindig délelőtt ellik. Nem annyira köpködős, mint a láma, de ha védekezik, vagy ha neveli a fiatalabb egyedeket, elereszt egy-egy dzsuvát.

A kakasdi alpakalétszám egyelőre marad. Legföljebb még egyet szeretne a tulajdonos, valami más színben. Az alpakának ugyanis mintegy húsz alapszíne és nyolcvan színváltozata ismert.

Csak a társai között érzi jól magát

Az alpakát, valószínűleg a vadon élő vikunyából háziasították a dél-amerikai indiánok körülbelül hatezer éve. Az Andok-hegység térségében honos, a mintegy hárommillóra becsült állományából 2,5 millió Peruban él. Bolíviában és Chilében is sok példány található. Az utóbbi időben Ausztráliában és Új-Zélandon is nagy alpakatelepek jöttek létre. Európában többnyire kedvtelésből foglalkoznak vele, de azért itt is vannak a gyapjútermelésre létrejött tenyészetek. Gyapja finom és drága. Magyarországon mintegy húsz helyen tartják. Olyan gazda is akad, akinél csak egy példány van, ami nem helyeselhető, mert az alpaka csordaállat. Érdekes jellemzője az is, hogy egy helyre piszkít, nem szanaszét az udvarban. Szívesen van együtt más háziállatokkal, de fajtársai társaságát is igényli.