Papa Andrash Afrika mélyén veti a bő termést hozó magot

– Mindent összeadva, mennyi ideje él már a trópusi Afrikában és mely országokban járt?

– Tavaly ősszel kezdtem a hatodik évemet itt, elsősorban Kenya a bázis, de jártam Tanzániában, Etiópiában, Zambiában, és dolgoztam Kongóban is – válaszolta Domonyai András. – Elsősorban ehető növények termesztési és felhasználási kutatásával, gasztrobotanikai munkával foglalkozom, de ez mostanra kibővült egyrészt a hatékony és környezetbarát termesztés minden lehetséges szempontjával, másrészt afrikai magyar agrártervezetek menedzselésével, segítésével.

– Mennyire számít egy fehér, európai ember célpontnak a világ ezen táján? Ha más nem, pénzt kérve azért már épp elegen zaklatták?

– Országonként rendkívül különböző a társadalmi tanult minta abban az értelemben, hogy bőrszín alapján van-e, avagy mennyire van megkülönböztetés, odafigyelés. Általában mindenhol létezik egyfajta kedvező megítélés, szemlélet a fehér emberrel kapcsolatban. A „fehér” sok helyen elsősorban a jelentős életszínvonalbeli különbséget jelenti. Ez azon alapul, hogy az itt élő vagy ide látogató „fehér” emberek nyugati szinten mérve is jó életkörülmények között élnek. Nagy megdöbbenést, hitetlenkedést szokott kiváltani, amikor európai hajléktalanokról vagy egyszerű, itt is alacsony státuszú munkát végző európai emberekről mutatok cikkeket a helyieknek. A kulturális különbségek megismertetése, a kölcsönös tájékoztatás is fontos része a munkánknak.

– Ha az emberekkel nem is volt különösebb baja, miután sokat dolgozik terepen, volt-e „állati” kalandja, átélte-e ízeltlábúak, skorpiók, pókok, hangyák, szúnyogok, legyek támadását?

– Mondhatni szabály, hogy minden Afrika-utazónak kell, hogy legyen kígyós sztorija! Két éve egy szunyókáló puffogó viperára sikerült rálépnem, de egy hazai, minőségi túrafelszerelésekkel foglalkozó vállalkozástól éppen akkor kaptam egy bakancsot kipróbálásra. Ez a lábbeli mentett meg a komolyabb sérüléstől. Skorpió mindenhol látható, a szúnyog elég gyakori, főleg Kongóban, hangyabolyba pedig terepen dolgozva sokszor beleléptem. De még itt vagyok, szóval a szívzakatoláson kívül nem esett nagyobb bajom.

– Egyébként láthatunk terepen valahol igazi afrikai nagyvadakat, avagy azok immár a rezervátumokba szorultak vissza?

– A trópusi állatvilág, benne a nagyvadakkal, teljesen a mindennapok része. A Nairobi–Mombasa autóút mellett zebrák legelnek, a tanzán határ felé menő autópályán zsiráf megy át, a főváros külső kerületeiben néha az oroszlán lefekszik az út közepére. Konfliktus ritkán van ezekben a helyzetekben, a szorgos fényképezésen és a Kenyai Vadvédelmi Hivatal értesítésén kívül más nem szokott történni. A nemzeti parkok élővilága pedig páratlan, a Kenya és Tanzánia közötti nagy vándorláskor valóban milliószám vonulnak a legkülönbözőbb patás és nem patás állatok a végtelen szavannán.

– Eddigi tapasztalatai szerint mi lesz a sorsa az afrikai trópusi növény- és állatvilágnak? A hírek alapján úgy tűnik, hogy idő kérdése, és kivágják az összes fát, megeszik az utolsó antilopot is...

– Rendkívül nehéz kérdés. Ám mi történt az elmúlt kétezer évben az európai növény- és élővilággal, mire ilyen rendezett és magas életszínvonalat alakított ki a „nyugati” ember? Pontosan tudjuk a választ. Az afrikai népesség érthető módon szintén egyre magasabb és jobb életszínvonalat követel magának. Ez ősi emberi igény. Egyébként, legalábbis Kenyában, mintha vegyes, már a környezetvédelmet, természettel történő együttélést szem előtt tartó megoldások lennének az egyébként nagyon gyors gazdasági fejlődést támogató, elemző tervek homlokterében.

– Képes lesz-e a trópusi Afrikában a mezőgazdasági termelés lépést tartani a népességrobbanással? A hírek ugyancsak azt sugallják, hogy nem, és környezeti katasztrófa fenyeget.

– Szintén egy összetett, nehezen elemezhető folyamatról van szó. Az egyre hatékonyabb termelési megoldások elterjedése, a globális, világpiaci folyamatok hatása miatt Afrikában is egyre több ember fog hozzájutni elfogadható minőségű és mennyiségű élelemhez. Ebből következően egyre magasabb lesz a várható életkor, és egyre több gyermek születik. A végtelen szegénységből kitörési utat látó falusi népességet a környezettudatos megoldások – érthetően – nem fogják érdekelni. De ismét hadd hivatkozzam Kenyára, ez a hirtelen, villámgyors fejlődést bejáró ország, amint a népességét „normális” élelmezési szintre tudta hozni, ezt követően szem előtt tartotta a környezettudatos megoldásokat. Nem véletlen, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Igazgatóságának is Kenyában van a székhelye. De például Kongóban is a példa nélküli természet megóvásának propagálásával, az ECO jellegű megoldások megismertetésével együtt kezdtük el agrárfejlesztési munkánkat.

– Domonyai András Afrikában először is európainak számít. Volt-e része meglepetésben, találkozott-e Magyarországot megjárt, netalán Tolna megyében is megfordult afrikai emberrel?

– A megismert kollégák némelyike mint egykori magyarországi egyetemista, annak idején megfordult Tolna, Baranya közelében. Itt, azaz Kenyában, vegyes kapcsolatban élő magyar – egyébként kiválóan főző, a tengerparton kis magyar vacsoraesteket tartó – ismerős is járt már családjával a környéken. Illetve egészen meglepő helyeken, Kinshasában vagy Nairobiban is futottam már össze szekszárdi, távoli ismerőssel.

– A legnagyobb közösségi portálon látható bejegyzéseit áttekintve érződik, hogy minden gond ellenére az a bizonyos ellenállhatatlan Afrika vonzerő, amiről például Széchenyi Zsigmond ír műveiben, Önt is megérintette. Milyen következménye lesz mindennek...?

– Néha egészen lehetetlen helyzetek alakulnak ki, amelyeket bizonyos tényezők – a kulturális különbségek, a hatalmas gazdasági és fizikai távolság, a kölcsönös információhiány – még jobban össze tudnak zavarni. Sokszor nem feltétlenül egyszerű az együttműködés az ide irányuló külkereskedelmet most tanuló, a térséget csak hírből ismerő magyar kollégákkal, illetve az európai hatékonyságközpontú gondolkodást, a szavakat, tevékenységeket, folyamatokat máshogy értelmező, azokat idegennek megélő afrikaikkal. De ez az ittlét, a vállalt munka része. Őszebb is vagyok valamivel, mint amikor kijöttem... De a velünk élő ősi kultúrákkal való találkozás lehetősége, a kemény, őszinte és szenvedélyes afrikai lét, a környezet és a mindennapok tényleg múlhatatlan szerelmet váltanak ki a földrész iránt. Azt várom, és ennek több jele mutatkozik, hogy az a magyar ittlét, amit képviselek, egyre több hírt, ismeretet, kapcsolatot éleszt és erősít. Ezzel Kelet-Afrika közelebb kerül, egyre barátságosabb terület lesz az otthoniak számára.

Megerősödött a magyar jelenlét

Az 1974-ben Szekszárdon született Domonyai András elismeréssel gondol a magyar gazdasági élet azon szereplőire, akik vele együtt utaztak a kenyai közös munkákra.

A mag szárba szökkent: hat év után a Viziterv Export Kft. Kenya vízgazdasági munkáját, illetve az Abimato fejlesztőinek afrikai jelenlétét segíti. De magyar vetőanyag-kutatóintézettel és a gombatermesztés hatékonyságát kutató startuppal is remek együttműködés alakított ki.

A Magyar–Afrikai Állandó Gazdasági és Innovációs Kutatóintézet és Co-office, a Teleki Intézet – Mombasa, a Teleki Sámuel afrikai magyar mintafarmrendszer és a Torday Emil Iroda – Kinshasa magyar klímavédelmi, agrár és innovációs központ koncepciójának kidolgozója.