Nigériából is érkezett a gazdálkodás iránt érdeklődő küldöttség

A falu utcáit elhagyva, keskeny horhón kanyarogva vezet az út Hetesi Zsolt és családja földterületéhez. Az ELTE óraadó tanáraként dolgozó fizikus azt mondja, van, akinek a vérében van a gazdálkodás szeretete, másból viszont ez hiányzik, ő azonban felmenőitől hozta a föld iránti kötődést. 2005 óta végez környezeti-energetikai, valamint fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokat, és ezek a szempontok jelennek meg esetében a mezőgazdaságban is. Ám nincs ezzel egyedül. Tavaly jegyezték be hivatalosan a Döbröközi Aranykalász Szövetkezetet, amelynek Hetesi Zsolt az egyik alapítója, és kilenc tagja között hét gazda van. A környezetet kevésbé terhelő módszerekkel igyekeznek minél jobb termést elérni.

Az egyik ilyen az erdősávok és a mezőgazdasági területek váltakozása. Ennek lényege, hogy a fák vízmegkötő, párologtató hatása száraz időben is érvényesül, ami pozitív hatással bír a növényekre. Megfigyelhető Hetesi Zsolt birtokán, hogy az erdősávhoz közeli területeken dúsabb a kaszálásra szánt évelő rozs, magasabbra nőtt a krumpli és a mák. A szövetkezet együttműködik a Kaposvári Egyetemmel, gyakori látogatók a területen az intézmény hallgatói, de Nigériából is érkezett már delegáció, hogy szemügyre vegyék a jó gyakorlatot, amelyet az afrikai országban is alkalmazni tudnának.

A tizenöt-húsz méteres erdősávval határolt, közel fél hektáros területen, ahol évelő rozst termesztenek, talajszondákkal mérik a talaj állapotát, de rögzítik a terméshozam és az időjárás adatait is. Az összehasonlításra egy kontrollterület szolgál. Hetesi Zsolt elmondta, hogy amikor elegendő a csapadék, a kontrollterület jobb hozamú, száraz időben viszont egy bálával több az erdősáv melletti föld hozama, mint a magasabb aranykoronás kontrollterületé. Ez annak fényében különösen fontos, hogy az utóbbi években jobbára szárazság sújtotta a földeket.

A talajmegújító gazdálkodást is alkalmazzák, amelynek négy fő eleme van: az állandó talajtakarás, az élő gyökérzet, a direktvetés, illetve a szántás elhagyása. Hetesi Zsolt elmondta, hogy a szántás hatására bomlik a talaj humusztartalma, ugyanis olyan baktériumokat hoz a felszínre, amelyek a talaj szerves anyagával táplálkoznak, és emiatt a földek kimerülnek. A módszer viszont segít helyreállítani a talaj szervesanyag-tartalmát. Az, hogy mindig élő növény takarja a földet – például tehénborsó, sziki kender vagy alexandriai here – árnyékolja a talajt, segít megőrizni a nedvességet, a gyökerek és a talaj érintkezése humuszképző, és a föld szerkezetesebb is lesz.

Általában keveréket vetnek, a magok aránya pedig attól függ, milyen eredményt szeretnének elérni általuk. Ezek a takaró növények tavaszra általában elfagynak, és réteget képeznek a talajon, ami a gazosodást is megakadályozza. Direktvető géppel lehet az ilyen földbe ismét vetni, ennek hiányában pedig sekély tárcsázás segít a talajlazításban, majd ez után lehet vetni.

A szántás szén-dioxidot juttat a levegőbe, de ha mindenütt áttérnének a talajmegújító gazdálkodásra, az évente kibocsátott harmincnyolcmilliárd tonna szén-dioxid felét ki lehetne vonni a légkörből az újonnan képződő humusz segítségével. A talajmegújító mezőgazdálkodás ráadásul gazdaságosabb is, tíz-tizenötezer forint takarítható meg vele hektáronként, és ugyanolyan termést eredményez, mint a szántásos módszer.