Helyi hírek

2017.03.26. 11:00

Bejárta fél Európát, de 40 év után visszatért ifjúkora színhelyére

Cs. Vasvári Ibolya betöltötte 90. életévét. Az Őcsényben élő és alkotó festőművész bölcs derűvel beszélt életéről, mely nem nélkülözte a váratlan fordulatokat.

Szeri Árpád ([email protected])

– Ugyanazt csinálom, amit eddig, csak lassabban – válaszolt a hogyléte iránt érdeklődő kérdésre Cs. Vasvári Ibolya. Azaz, fest is. Igaz, már csak módjával – manapság még a profi alkotók is megérzik, sőt, megsínylik a kereslet-kínálat vastörvényét... Ám ha valami, akkor ez a művészeti ág feltétlenül itt tartja közöttünk, a Földön, jóllehet – fogalmaz – 90 után az ember közeleg a véghez és Istenhez. De nem zárkózik magába, tartja a kapcsolatot barátaival, méghozzá interneten, elektronikus levélben. – Az a véleményem, ha idős is valaki, mindig azt és abban kell élnie, ami van.

A kezdeteket felidézve gondolatai a szülőkhöz vezetnek. Édesapja, aki a pécsi kadétiskola irodáján dolgozott, kiművelt emberfő volt, írogatott, rajzolt. Cs. Vasváry Ibolya úgy gondolja, tőle örökölhette a művészetek, mindenekelőtt a festés iránti vonzalmát. Maga a család nem volt se gazdag, se szegény, afféle szerény polgári miliőt mondhatott magáénak. – Mindenesetre szüleinknek gondjuk volt arra, hogy testvéremmel együtt jó iskolánk legyen. Ezért írattak be a Miasszonyunk zárdába, ahol már első osztályban németül tanultunk. Azután később jött a háború, a front, iskolánk épületét elrekvirálták, talán kórház lett belőle, mi pedig menekültek üres lakásaiba jártunk órákra. Édesanyám soha nem dolgozott, vezette a háztartást, édesapám egy fizetéséből eltartott négyünket, jóllehet nem keresett túl sokat. Ennek ellenére édesanyám minden hónapban félre tudott tenni egy kis összeget. 1945-re háromezer pengője gyűlt össze, ám ekkor beütött az infláció. Ha jól emlékszem, tíz tojást, ha kaptunk a pénzért.

Cs. Vasváry Ibolya 1947-ben szerezte meg a tanítói oklevelet, de a tanulást nem állt szándékában abbahagyni. Jelentkezett a fővárosi képzőművészeti akadémiára, ahova vizsga nélkül felvették. Azután két okból nem iratkozott be. Egyrészt édesanyjának nem tetszett ez a budapesti terv, másrészt a család is elszegényedett. – Édesapám, mint afféle horthysta katonatiszt, csak rosszul fizető munkát kapott, de nyugdíjat semmit. Ezért nem volt mit tenni, 1947-ben elszegődtem tanítónőnek. De nem Pécsre vagy környékére, hanem helyhiány miatt Őcsénybe.

Néhány évvel később, már férjével, dr. Császár Pállal együtt visszatért Pécsre. Beiratkozott a jogi egyetemre, elvégezte a tanárképző rajz szakát, és több intézményben is tanított. Eltelt huszonkét év, és Cs. Vasváry Ibolya 42 évesen ismét érezte azt a késztetést, amit ifjú korában. Elkezdett festeni. Azután, immár számos alkotás birtokában és külföldi, köztük párizsi tanulmányutakat követően 1985-ben visszaköltözött Őcsénybe. Egy nagy, ódon házat választott, melynek istállóját galériává alakíttatta át. A többi, azaz a művésztelepek sora, a Gránátalma művészeti és hagyományőrző egyesület, a számos látogató azóta már helytörténet és művészettörténet ötvözete. Férje, a pécsi sörgyár, majd a földhivatal jogtanácsosa 1995-ben hunyt el.

– Azóta egyedül vagyok ebben a nagy házban – tartott egy kis szünetet mondandójában. – De nem magányosan. Mert a magányt fel lehet és fel kell oldani alkotó tevékenységgel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!