Lekvár, savanyúság és szörpök készülnek

A kezembe került az ünnepek alatt egy üveg eperlekvár, és elcsodálkoztam azon, milyen elképesztően finom volt, tele egész eperszemekkel.

Az üvegen egy kis cédula jelezte, hogy a termék Udvariban készült, saját termelésben és feldolgozásban. Az ünnepek után Peszt Attila polgármestert kérdeztük arról, mivel foglalkoznak még, kik készítik és hol lehet hozzájutni ezekhez a nagyszerű termékekhez.

– Szörpöt, lekvárt, savanyúságot és alapanyagokat – zöldséget, paprikát, hagymát, paradicsomot – termelünk immár tizenhárom éve, mondta el a polgármester. 2005-ben szociális földprogramként kezdték el a kertészkedést, akkor csupán öt család vett részt benne, és mivel nem volt az önkormányzatnak földterülete, így a családok a saját kertjükben termelték a felsorolt alapanyagokat. Mára sokat fejlődtek, hiszen tizennégy hektáron gazdálkodnak – részben önkormányzati, részben bérelt, illetve a Nemzeti Földalaptól kapott földeken, és huszonegyen dolgoznak a programban. A valamikori óvoda épületéből pedig egy mini feldolgozó üzemet hoztak létre, az ott lévő konyhát építették át, ahol hűtő- és fagyasztókamrákat is kialakítottak, hogy a termények egy részét tárolni tudják. A területeken epret és málnát is termelnek, ezekből szörp és lekvár is készül. Idén terveznek még ötszáz gyümölcsfát elültetni – főleg sárgabarackot és szilvát –, ezek terméséből színesítenék majd a lekvár- és szörpkínálatukat.

A bodzaszörpjük – évente 500 liter készül belőle – főleg Budapesten kelendő. A német testvértelepülésükben, Seifhennersdorfban például nagyon sok paprikalekvárt értékesítenek. Zöldségfélék közül a gyöngyhagyma, az uborka, a cékla, a hagyma, a burgonya és a sárgarépa viszi a prímet. Ezek többségét feldolgozzák savanyúságnak, de alapanyagként is vásárolhatók náluk.

A polgármester elmondta, az értékesítésre próbálnak több hangsúlyt fektetni, hiszen a termékeket el is kell adni. A környező településekről ha jön jelzés, akkor akár helybe is viszik amit kérnek. De szállítanak a harci csárdába, több önkormányzat konyhájába is. Vannak munkahelyek, ahol összeírják a dolgozók az igényeiket, ezekre a helyekre szintén kiszállítják az árut.

– Minőségben, árban nagyon jók vagyunk, tette hozzá a polgármester. Idén további fejlesztéseket terveznek, a meglévő négy fóliasátor mellé újabb négyet (180 négyzetmétereseket) szeretnének felállítani. Ezekbe további paprika- és paradicsompalántákat ültetnének.

Hogy kitől tanultak meg befőzni, lekvárt, savanyúságot készíteni? A helyi háziasszonyok ebben profik, ők a nagyanyáik receptjei alapján készítik a termékeiket, mondta a polgármester.

A sikeres programban egyébként a huszonévesektől egészen a nyugdíj előtt állókig széles az életkori besorolás, így egymásnak tudják átadni az emberek a tapasztalatokat is.

Kitörési pont a mezőgazdaság

A megye legszegényebb települései közé tartozik Udvari, így csakúgy, mint a hozzá hasonló kistelepülések, nincs túl könnyű helyzetben. A lakosság összetétele változatos. A második világháború idején a német ajkú lakosságot (az összlakosság mintegy felét) kitelepítették, és helyükre felvidékiek kerültek. A népesség tíz százaléka cigány, áll a község honlapján. A lakosság nagyon elszegényedett, a szociális célra fordított összeg a költségvetés 25–30 százalékát képezi. Emiatt az önkormányzat komoly fejlesztésekbe nem kezd, mert a saját- és a lakosság önereje miatt ebben gondolkodni nem tud.

– A hozzánk hasonló települések számára két kitörési pont kínálkozik – mondta Peszt Attila. – Az egyik a falusi turizmus, amelyhez minden adottságunk megvan. Ám ez csak kiegészítő jövedelem lehet. A másik lehetőség, és a járható út a mezőgazdaság.