Környei Miklós

2017.10.20. 07:00

Egy szabad és maximalista művész jött vissza Szekszárdra játszani

Fergeteges koncertet adott a megyeszékhelyen, a Művészetek Házában a Musiciens Libres együttes. A hattagú csapat a fővárosból érkezett, ám a gitárművész joggal érezhette magát otthon.

Szeri Árpád, fotó: Makovics Kornél

A hangszert ugyanis az a Környei Miklós szólaltatta meg, aki általános iskoláját és középiskolája két évét is Szekszárdon végezte. Innen ment azután, szó szerint gitárral a kezében a fővárosba, hogy ott elvégezze a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet. Ennek már hat éve, azóta Európa, benne Magyarország különböző helyszínein lép fel.

– Hol egyedül ad koncertet, hol másodmagával a Duo Musiciens Libresben, most pedig a Musiciens Libres együttessel. A duóból nőtt ki a csapat?

– Sőt, hadd kezdjem azzal, hogy a Musiciens Libres majd mindegyik tagjával játszom duóban, trióban és még kvartettben is! – mondta Környei Miklós. – Együttesünk alapesetben három fafúvósból és három pengetősből, tehát hat zenészből áll. Elég gyakran csatlakozik hozzánk cimbalmos, illetve énekes kollégánk is.

– Mi ösztönzi arra, hogy az egyéni fellépések mellett csapatban is bemutatkozzon?

– Valóban adok szólókoncerteket is, de azért azt láthatjuk, hogy ebben a kategóriában általában nem vagyunk elkényeztetve túl sok meghívással. Ez a dolog praktikus része. Ugyanakkor már gyermekkorom óta nemcsak szólóban, hanem kamarazenében is rendszeresen kipróbáltam magam. Sőt, ez a vonal tovább erősödött az egyetemen. Tanulmányaim idején és utána létrejöttek más zenésztársaimmal olyan erős, kollégiális és baráti kapcsolatok, melyek – mint az látható volt most Szekszárdon is – együttessé forrasztottak bennünket a színpadon. Erre a műfajra van igény, kereslet, a közönség szereti és az sem titok: számunkra is nagyobb élmény egy-egy ilyen fellépésről társakkal együtt hazautazni, mint egyedül.

– Musiciens Libres, azaz Szabad Zenészek. Miért éppen ezt a nevet választották?

– A név meggyőződésünk szerint jól jelképezi zenei gondolkodásunkat. Repertoárunkban bátran állítjuk egymás mellé és kapcsoljuk össze a klasszikus zenét, a népzenét és a jazzzenét. Ezek ugyanis egymásból erednek, egymásra hatnak, mindegyik egyaránt maradandó értéket képvisel. Példaként hadd említsem Manuel de Falla nevét, több szerzeményét együttesünk is megszólaltatja. A korszakos spanyol zeneszerző is azt vallotta, hogy darabjaiban már-már eredeti népi dallamok jelennek meg. A csapat konkrét névadója pedig emlékezetem szerint hárfás kolléganőm lehetett. Éppen Madridban készültünk egy ottani versenyre és szükség volt egy jó névre. Ami azért a nemzetközi színtéren legyen nyelvileg könnyebben befogadható, mint például a Környei Miklós és csapata... Nem akartunk angol nevet, ez a francia változat eleganciában is hozzátesz valamit az egészhez.

– Járja Európát, Magyarországot, koncertezik szólóban és csapattal. Jelenleg kizárólag a zenélésből él?

– Nemcsak abból, hiszen főállásban egy fővárosi zeneiskolában tanítok.

– Akkor viszont meg kell kérdeznem: miként látja a hazai zenei nevelés helyzetét?

– Ez egy nagyon komplex témakör. Mert el lehet mondani, hogy egy mai gyermeknek valóban nehezen köti le a figyelmét az ének-zene tantárgy, a zeneoktatás. Türelem és kitartás, ez a két, manapság szűken mért erény szükséges ahhoz, hogy a zenetanulás ne csak nehézséget jelentsen, ne csak a le kell ülni és csinálni kell monotóniáját nyújtsa egy fiatal számára, hanem élményt is adjon. Szerencsére azért vannak, akik részesülnek benne és így elkötelezettjei lesznek a zenének.

– Pedagógusi munkájában, a tanítás terén is édesapja maximalizmusát örökölte?

– Igen, és majdnem úgy fogalmaztam, hogy „sajnos” igen, mert ez a fajta beállítódás néha nem könnyíti meg az ember életét. De enélkül a maximalizmus nélkül ma nem koncertezhetnék a világban.

Kottát előbb olvasott, mint betűt

Az 1985-ben született Környei Miklós édesapja, Környei Miklós Pál gitárművész révén a kottaolvasást már az általános iskola előtt elsajátította. Két évig a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult, majd Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium diákja lett. 2011 májusában szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Eötvös József gitárművész osztályában. Rendszeresen koncertezik szólistaként és kamarazenészként itthon és külföldön. Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja, 2014-ben Junior Prima Díjat kapott. Hét éve jelent meg első lemeze. Attila nevű öccse végzős gitárszakos a Liszt Ferenc Zeneakadémián.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!