Forradalomra, szabadságharcra emlékeztünk

Szekszárdon ünnepi hangversennyel kezdődött a program a Művészetek Házában. Közreműködött a Szekszárdi Kamarazenekar. A megyeszékhely közgyűlése a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezete és a Babits Mihály Kulturális Központ közös ünnepségén a történelmi zászlók bevonulását követően, a zsúfolásig megtelt rendezvényteremben Horváth István államtitkár, országgyűlési képviselő mondott beszédet. Felidézte, hogy a forradalom egyik óráról a másikra tört ki, ahogy Márai Sándor írta, „hasadt meg az égbolt, mert egy nép azt mondta: elég volt.” Egy kis ország nekitámadt a világ egyik legnagyobb hadseregének, hogy megvédje a hazáját. Voltunk már Európa és kereszténység védőbástyája, ráztunk már le oszmánt, Habsburg, szovjet rabigát. Vertünk már le sast, félholdat és vörös csillagot, foglalta össze a szónok dióhéjban a magyarság történelmi harcát a szabadságért. Az egyetemeken, gyárakban mindenütt ugyanazt követelték 56-ban, szabad választásokat, az alapvető emberi és polgári szabadságjogok érvényesítését, megalapozott fejlődést, gyarapodást.

A képviselő beszélt arról is, hogy akik nem haltak meg a szovjet tankok ágyútüze és a golyózápor közepette, azokat halálra ítélték, megölték, bebörtönözték, tönkretették vagy elüldözték. Bár elbuktak, mégis hősök lettek, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt. Horváth István az elmúlt 500 év küzdelmeit felidézve úgy fogalmazott, hogy számunkra a szabadság nem a szüleinktől kapott örökség, azért minden nemzedéknek újra és újra meg kellett küzdenie. A jelenről szólva kiemelte, hogy ma az európai nemzeteket, az európai életformát, a biztonságot, a kultúrát, a keresztény hitet minden eddiginél nagyobb veszedelem fenyegeti: „Ma a keresztény európai lét jövője a tét!” Hangsúlyozta, tartozunk 56 hőseinek és önmagunknak is, hogy teljes hittel, tudásunkkal vívjuk meg 21. század magyar forradalmát. Végezetül a szónok Széchenyit István szavait idézte. „ Magyarország van, volt és lesz!”

A Szabadságért Szekszárd kitüntető címet a közgyűlés az idén Rendás Tamásnak adományozta, akit az 1950-es évek elején osztályidegennek minősítettek. A 1956-os forradalom idején aktívan részt vett a Budapesti Munkástanács nagygyűlésén és munkájában. A forradalom leverése után Ausztriába menekült, majd Kádár János hamis ígéretére, hogy büntetlenséget kap, hazajött. Azonnal letartóztatták és egy év börtönbüntetésre ítélték. Nem sokkal szabadulása után ismét eljárást indítottak ellene, 1959-ben letartóztatták, 8 év börtönre ítélték és 10 évre eltiltották a közügyektől. Büntetésének egy részét letöltötte, a közügyektől eltiltás azonban 10 évig hatályban maradt és még utána is rendőri felügyelet alatt állt.

Emlékezetesen szép műsorral járultak hozzá az ünnephez az I. Béla Gimnázium diákjai, majd Gyurkó Donát metodista lelkész mondott áldást. Végezetül az önkormányzat, állami szervezetek és intézmények, fegyveres testületek, pártok és civil szervezetek képviselői helyzeték el a megemlékezés virágait az 56-os emlékműnél.

A Csengey Dénes Kulturális Központban a paksi ünnepség keretében olyan személyeket díjaztak, akik a város életében fontos szerepet töltenek be, maradandót alkottak. Díszpolgári címet az egykori konzervgyár valamikori igazgatójának, Örvös Ferencnek adományozott a város képviselő-testülete. Idén két hosszú és tartalmas pályafutást maga mögött tudó pedagógus, Németh Lászlóné és Mittler József munkáját ismerte el a városvezetés Pro Urbe emlékéremmel. A kitüntetéseket Szabó Péter polgármester adta át, aki előzőleg ünnepi beszédében szót ejtett arról, hogy a paksiak az atomerőmű új blokkjainak építése kapcsán újra forradalmi idők előtt állnak. – Ezt nekünk úgy kell megélni, hogy a számunkra kirótt kötelező feladatot lehetőséggé tegyük, és az összes kínálkozó lehetőséget városunk és az itt élő polgárok javára fordítsuk – húzta alá hangsúlyozva, hogy akár az egykori forradalmároknak, ki kell lépni a kényelmes életünkből, elindulni a változás útján akkor is, ha annak jó néhány gyümölcsét inkább gyermekeink és unokáink fogják élvezni. A paksi megemlékezés-sorozat már délután elkezdődött, a városházán Bana János alpolgármester mondott emlékező beszédet.

Tolnán a kulturális központban tartották a megemlékezést. Az ’56-os események hangulatát, és az azt követő megtorlás egyes epizódjait Déry Tibor író levelezése alapján idézték fel a katolikus gimnázium diákjai. (Felkészítőjük Gábrisné Aszmann Erzsébet és Dudai Gabriella volt.) A rendezvényen megjelent Appelshoffer Ágnes polgármester, a két alpolgármester, a képviselőtestület tagjai, s a város más prominensei. Beszédet Horváth István államtitkár mondott. Azt hangsúlyozta, hogy ’56 hőseinek harcát ma is tovább kell harcolnunk, a keresztény Magyarországon, a függetlenségért, a szabadságért, az önrendelkezésért. Ezt követően a Hősök terén lévő emlékműhöz vonultak a résztvevők, ahol elhelyezték a kegyelet koszorúit.