Zenét, táncot tanított a kenguruk földjén

Tele pozitív élményekkel tért haza három hónapos perthi „kiküldetéséről” Kákai Emese. A Paksi Városi Múzeum múzeumpedagógusa a Miniszterelnökség Kőrösi Csoma Sándor Programjában tartaléklistásként vette nyakába a világot, s utazott el tavaly szeptemberben Nyugat-Ausztráliába, ahol a Schäffer Frigyes által vezetett, nagy múltú magyar szervezet fogadta őt. A három hónap túl rövid volt ahhoz, hogy jelentős eredményeket érjen el, hiszen majdnem csak arra volt elég, hogy megismerje a körülményeket, lehetőségeket, s a feladatokat, de semmiképpen nem volt hiábavaló. Ennek bizonyítékait hosszan lehetne sorolni, de szemléletes példa, hogy egy hétéves fiúcska, aki korábban soha nem látott citerát, ma már önállóan tud játszani néhány dalt, s karácsonyra meg is kapta hangszerét, aminek behangolásában Emese segített immár 13 ezer kilométer távolságból az internet segítségével.

Sok-sok élményt és tapasztalatot még feldolgozni sem volt igazán idő, ezekről január 20-án képekkel, videókkal illusztrált beszámolót tart Emese. Azt azonban elmondta, hogy sokan óva intették, mondván, hogy miért éppen Ausztráliába utazik, ahol mindenféle csúszó-mászó az életére tör. Kígyóval nem, de pókkal találkozott, ám a házigazdáktól kapott „használati utasításnak” köszönhetően ennek nem maradt fájdalmas nyoma. Nemcsak ebben, hanem minden másban is segítőkészséget tapasztalt, s más mentalitást, mint amit itt megszokott. Nyugodtak, türelmesek az Ausztráliában élő emberek, köztük a magyarok is. A Budapestnél nagyobb, de metropoliszra alig-alig emlékeztető városban és környékén több ezer magyar él, köztük a ’40-es, ’50-es években kitelepültek ugyanúgy, mint az utóbbi években, főként a jobb megélhetés miatt kiköltözők.

Emese feladata ösztöndíjasként az volt, hogy őket segítse a magyarság, az identitás megőrzése érdekében. Van magyar óvoda, iskola – persze csak hétvégén –, sok program és például néptáncegyüttes, amely éppen érkezése után ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen való közös fellépés óriási megtiszteltetés volt a paksi lány számára. A tánc számukra egyébként is más, mint itthon, mert itthon kikapcsolódás, hagyományőrzés, ott pedig a néptánc az egész magyarságot jelképezi számukra. A tánc mellett a gasztronómia is fontos terepe a közösségkovácsolásnak: magyaros ételekkel, egy-egy gulyásvacsorával, disznótoros esttel tömegeket lehet megmozgatni.

Néprajz szakon diplomázott

Kákai Emese 27 éves múlt, Pécsett született, Dunaszentgyörgyön nőtt fel, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium reáltagozata után a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakán diplomázott, majd a Paksi Városi Múzeumban kezdett el dolgozni mint etnográfus. Elvégezte a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a néprajzi muzeológia képzést, majd ELTE-n a múzeumpedagógusit, jelenleg is ilyen beosztásban dolgozik. 2017 szeptemberétől decemberéig 102 napot töltött Perthben, ahol a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület volt a fogadószervezete. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által létrehozott Kőrösi Csoma Sándor Program keretében zenét, táncot tanított a kint élő magyaroknak, citerajátékával gazdagította programjaikat.