Nem kérdeztek, csak ütöttek a rablók

Végtelenített fekete krónika is elénk tárul, ha átlapozzuk a korabeli, több mint száz évvel ezelőtti vármegyei lapokat. Hajdan rovatunk újabb állomásaként ez alkalommal a Tolnamegyei Közlöny százharminc éve, azaz 1895. február 10-én megjelent számából adunk közre a maguk idején jelentős figyelmet keltő bűneseteket. Az első hír két rabló viselt dolgait részletezi, a másik kettő pedig arról tesz bizonyságot, hogy egy-egy rendezetlen ügy miatt annak idején is gyorsan előkerültek a botok és a kések.

Szó nélkül leütötték áldozatukat

Veszedelmes rablók. Madács József és Lacza István faddi juhászok, kik legutóbb Szuprits György faddi lakos szolgálatában állottak, gazdájukat még múlt évi deczember 10-én elhagyták, s azóta rablásból éltek. Forgópisztollyal, bottal, s késekkel felfegyverkezve indultak bűnös útjukra. Először is a Sárvizen át vivő vasúti híd közelében Szászi Antal szegzárdi földbirtokost támadták meg, kit minden szó nélkül leütöttek, czipőit lábáról lehúzták, sipkájától és pipájától is megfosztva otthagyták. Szászi a rablók eltávozta után nagynehezen feltámolygott, s mezítláb, hajadon fővel vánszorgott a nem messze levő lakására.

A kapott sérülések következtében 3 hétig feküdt betegen. A két jó madár innen a palánki pusztára ment, s ott a birka aklot felbontva, onnét 2 birkát czipeltek el. A zsákmánnyal a taplósi erdőbe siettek, hol a birkákat megnyúzva, maguknak egy negyed birkából paprikást főztek. A megmaradt részt pedig Beda János kutyatanyai kocsmárosnak adták el 2 frt 50 krt és 2 liter borért. A nyomozást a csendőrség a legnagyobb eréllyel folytatta, s végre múlt csütörtökön sikerült őket elfogni. A vallatás alkalmával kitűnt, hogy Szuprits György volt gazdájoktól is öt birkát loptak el, most a kir. ügyészség börtönében várjuk méltó büntetésüket. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. február 10.)

Fekete krónika, botokkal és késekkel

Véres verekedés. Mérei János és József szántói (Koppányszántó - a szerk.) lakosok a községházára menték, hogy Rácz Jánost, kivel régi haragban voltak, bepanaszolják. Azonban nem várták be az igazságszolgáltatást, hanem a községház folyosóján kezdetben összeszólalkoztak s végre botokkal argumentálva úgy helyben hagyták Rácz Jánost, hogy vértől borítva szállították haza s életéhez kevés a remény. A verekedő testvéreket letartóztatták.

Verekedő katonajelöltek. Víg ének- és kurjongatástól hangzott múlt csütörtökön Szegzárd főutczája, melyen bevonultak a községekből a katonajelöltek, hogy a városházán megtartsák a szokásos czédulahúzást. A czédulahúzás megtörténte után a szegzárdi legények — ősi szokáshoz híven — feltűzték kalapjukra a bokrétát s igy járták be dalolva a város egyes utczáit, a nélkül, hogy a városi rendőrök ezért kérdőre vonták volna őket. Amint beesteledett, felkeresték a fonóházakat, ahol nevető leányok orsópergetés mellett fogadják a legények széptevését, melynek igen gyakran véres verekedés szokott a szomorú vége lenni. Így történt ez most is. Négy újvárosi katonajelölt, névszerint: Lendvay István, Klézl János, Baka Sándor és Baka József féltékenységből a Csendes-utczában rálestek Simon Ferenczre és úgy össze-vissza szurkálták, hogy vértől elborított fővel vitték haza.