„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – A pörbölyi tragédia eleven sebei

A Tolnai Népújság szerkesztőségében éppen a reggeli megbeszélést tartottuk, amikor valaki – egyik olvasónk – betelefonált, hogy szörnyű vonatbaleset történt Pörbölynél. Fotós és újságíró egyből indult a helyszínre. A pörbölyi tragédia napján párás, hideg, ködös idő volt. Nem lehet elfelejteni azt a napot.

A pörbölyi tragédia után volt aki elköltözött

A faluban nem szívesen beszélnek az akkor történtekről. Pontosabban egyáltalán nem beszélnek róla. Bűn még kérdezni is. Csak hallomásból lehet leszűrni, hogy az érintett családok közül volt, aki elköltözött, volt aki – többen is – betegségben meghalt. Úgy tűnik, még ennyi év után sincs megnyugvás, de a kibeszélés helyett sokan inkább a hallgatást választották. A pörbölyi vasúti baleset tehát még ma is tabutéma.

A fénysorompónál történt a pörbölyi tragédia

– Párás és hideg februári péntek reggel volt 1993. február 12-én. Akkora volt a köd, hogy alig lehetett ellátni harminc méterre. A pörbölyi diákokat ezen a reggelen is az iskolabusz szállította a bátaszéki általános iskolába. A jármű a gyerekekkel együtt bekanyarodott Nyékipusztára is, és éppen a nyékipusztai vasúti átjárónál, a fénysorompónál történt a tragédia. Az autóbusz sofőrje ugyan lassított, körülnézett, hogy jön-e vonat, de nem látott érkező szerelvényt, így ráhajtott a sínekre. A buszba nagy sebességgel belerohant az épp késésben lévő, Kiskunhalas felől érkező személyvonat. A busz kettészakadt, tizenegy gyerek és a sofőr halt meg. A busz többi utasa, 18 gyerek megsérült.

Az iskolabuszt baleset érte: igazgató bácsi, én most meg fogok halni?

Kemény Lajos, a bátaszéki általános iskola akkori igazgatója, ma nyugdíjas pedagógus, így emlékszik a harminkét évvel ezelőtti napra.

– Éppen a kabátomtól igyekeztem megszabadulni, amikor az egyik ügyeletes tanár szaladt a tanári felé azzal, hogy egy idegen – Bátaszéken átutazó autós – szólt be az iskolába, hogy a Pörbölyről jövő iskolabuszt baleset érte, vonattal ütközött. Már szirénaszót is lehetett hallani. Egy, a közelben lakó kolléga hazaszaladt az autójáért és az alsó tagozatos igazgatóhelyettessel gyorsan beültünk a kocsiba.

A ködfoltokból villódzó kék fények tűntek fel, majd elénk tárult a baleset szürreális képe. A bekötőút és a vasúti sín találkozásánál az árokban az autóbusz tető nélküli leszakadt hátsó része volt, a vonatszerelvény úgy 200 méterrel előrébb állt, elhagyva maga mellett az autóbusz másik darabját. A mentők és tűzoltóautók személyzete gyorsan tette a dolgát, hordágyakon vitték a sérülteket a járművekhez, infúziót kötöttek be, és helyet adtak az újonnan érkező kocsiknak.

– Mi, akik csak akadályozhattuk a munkát, igyekeztünk a gyerekek után nézni. Először egy négy-öt gyerekből álló csoportot pillantottunk meg, akik a leszakadt buszdarabtól nem messze ültek az árok szélén. Nem sírtak, de az arcukon leírhatatlan volt a rémület. Megismerve bennünket, az egyik pufók arcú, alsós kisfiú – akinek az arcán csúnya, nagy, vérző seb látszott – remegő hangon szólalt meg: 

Egy vékony lány a derekát fájlalta, a többiek mély hallgatásba merültek. A döbbenetünkön igyekeztünk úrrá lenni, és vigasztalni őket.

A mentést irányító tűzoltótiszttől tudtuk meg, hogy sok halott van a helyszínen. Később, amikor már az összes sérültet elszállították a mentők, a holtak azonosításában kellett részt vennünk – mondta Kemény Lajos.

A mentőhelikopter a köd miatt nem szállt le

– A Pörbölyről odaért szülők egy része már nem találta ott a gyerekét, mert a mentők elvitték. Csak hiányosan tudták őket informálni, hogy ki hová került. Volt, akit Szekszárdra, másokat Bajára vittek. Pécsről még egy mentőhelikopter is elindult, de a köd miatt nem tudott leszállni. A mentést irányító sem tudhatta, hogy hányan ültek az autóbuszon, így azt sem tudta, hogy kell-e még keresni valakit. Visszaküldött bennünket az iskolába, hogy szüksége van a pörbölyi tanulók névsorára, valamint arra, hogy közülük vannak-e gyerekek az osztályokban.

Sajnos volt olyan gyerek is, akinek a holttestét csak a roncs felemelése után találták meg. A kórházban másnapra újabb két súlyos sérült hunyt el, velük emelkedett 11-re a balesetben meghalt gyerekek száma. A súlyos sérültek között hárman voltak, akiknek a sérülése az egész életükre kiható, maradandó fogyatékosságot okozott, és akkor még nem beszéltünk a lelki sérülésekről.