Mesterszakács

2017.08.31. 07:00

Kovács János mesterszakács Sárpilisről indult és jutott el a szakmája csúcsáig

Több évtizedes szakmai tapasztalat, számtalan elismerés, köztük a Szekszárd Város „Közjóért” kitüntető cím jellemzi Kovács János Venesz-díjas mesterszakács eddigi pályafutását. De a legfontosabb számára a volt diákjainak a ragaszkodása. A közelmúltban mint kiváló vendéglátó szakmai oktató életműdíjat is kapott.

Mauthner Ilona, fotó: Mártonfai Dénes

Hosszú út vezetett Sárpilisről – ahol 68 éve született – a pécsi Nádor szállóig, a budapesti Gundel étteremig, a visegrádi Silvánus szállodáig. Ahonnan aztán ismét a megye, pontosabban Szekszárd következett, ahol a Gemenc szálloda konyháját hat évig vezette. Közben számtalan elismerést, kitüntetést vehetett át, és több könyvet is írt, a legutóbbi idén jelent meg Balázs Kovács Sándor társszerzővel közösen a Sárközről, a címe: A csíkos káposztától a pörcös pogácsán át a mundéros csukáig.

– Ez a könyv sem csak szakácskönyv, ahogy az előzőek sem. Megpróbáltuk bemutatni a sárközi embereket, az életmódjukat, a szokásaikat és természetesen az ételeiket is – mondta Kovács János, aki Sárpilis díszpolgára.

– Sárpilisen születtem parasztszülők gyermekeként, egy öcsém van, öt évvel fiatalabb nálam. Anyai részről kevesebb, apai részről több földet örököltünk. Olyan közegben nevelkedtem, ahol egy kisgyermek bármelyik háznál kaphatott egy-egy szelet zsíros vagy lekváros kenyeret, de egy nyaklevest is, ha rossz fát tett a tűzre.

Kisgyermek a konyhában

Kovács János már egészen kis gyermekként ott lábatlankodott a konyhában, ahol a dédnagymama főzte nap mint nap az ételt. Furcsa is volt egy fiúgyerektől, hogy jobban szeret a konyhában lenni, mint az udvaron játszani, de a nagyszülők ezt nem tették szóvá. A dédnagymamát a nagymama váltotta a konyhában, és a kis János bizony szóvá tette, amikor a nagymama főzött, hogy a dédi ezt nem így szokta. Ráadásul az egyik nagybátyja a fővárosban, majd Pécsen volt szállodaportás, és sokat mesélt a vendéglátásról.

Nem volt kérdés a választás

Amikor eljött a pályaválasztás ideje, nem is volt kérdés, hogy merre, tovább. Budapestre került a vendéglátóipari technikumba, ahol 1968-ban érettségizett, és a pécsi Nádor szállóba került gyakornoknak. Szabó Dezső konyhafőnök segítségével készült fel a szakvizsgájára. Ez olyan jól sikerült, hogy fél évig a Pannónia étteremben (a Nádor szálló része volt) helyettesítette a konyhafőnököt. Azért csak fél évig, mert innen meg a fővárosba, a Gundel étterembe hívták. Aztán következett Tihany, majd két év katonaság. A leszerelés után egyből kapott egy ajánlatot, akkor nyitott az új Silvánus szálloda Visegrádon, Benke László, a ma már a tévéműsorokból is jól ismert szakács hívta.

A Gemenc szállóban

Teltek az évek, majd 1971 tavaszán Kovács Jánost Szekszárdra hívták, megnyílt ugyanis a Gemenc szálló, melynek konyháját hét éven át vezette.

– Azért csak hét évig, mert 1978 októberében lehetőségem nyílt arra, hogy az akkor létrejött vendéglátóipari szakközépiskolában taníthassak. A szakmától sem szakadtam el soha, hiszen mindig volt olyan munkahelyem, ahol egyszerre taníthattam, és szakácsként is alkothattam. A tanítás vágya menet közben jött, szerettem a fiataloknak megmutatni mindazt, amit megtapasztaltam. Nyilván előtte elvégeztem a vendéglátóipari főiskola szakács-szakoktatói szakát. Sőt, a kilencvenes években a „mester” címet is megkaptam, emlékszem, a Budapesti Körszállóban volt a vizsgamunkám. 

Sok állatot nevel

Kovács János nemcsak főzni szeret, hanem enni is. Ez az alkatán nem látszik, mint mondta, szerencsére sokat mozog. Kedvence a paprikás csirke, saját nevelésű csirkéből. Van egy kéthektáros szőlősbirtoka tanyával Várdombon, ahol állatokat tart: hét mangalicát, libát, kacsát, csirkét, tyúkot, nyulat, galambot, összesen mintegy 300 aprójószágot. Emellett kiskertet és gyümölcsfákat gondoz, szinte mindent megtermel, amire a családnak szüksége van. Befőz, lekvárt, dzsemet, lecsót készít. A felesége mindezért nagyon hálás. Bár ő is jól tud főzni, a nagyobb eseményeknél a főszerep a férjre hárul. Felesége szekszárdi lány, a Gemenc szállóban dolgozott ő is, ott ismerkedtek meg. Két gyermekük született, egy lány és egy fiú. Mindketten felnőttek már.

Többször nyugdíjba ment

– Az utolsó tíz évben többször mentem már nyugdíjba, mert mindig visszahívtak dolgozni. Két éve abbahagytam a mesterek vizsgáztatását is, ma már csak főzőversenyekre megyek el, ha hívnak zsűrizni. Nagyon szép napjaim vannak. Mindig szem előtt tartottam azt a mondást, hogy „aktív életed során érd el, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert akkor később is elégedett leszel”. Minden napra szánok magamnak feladatot, így teljes az életem. Csak az bánt, hogy ahogy múlnak az évek, közben fogynak a barátok.

A gyermekeik már felnőttek

Kovács Jánoséknak két gyermekük van.

– A lányunk Győrben él a családjával, két kicsi lányával, akik 4,5 és 2,5 évesek – mondja. – Férjével együtt táncpedagógusok. A fiunk pedig a fővárosban él, egy rendezvényszervező cégnél találta meg a neki való munkát. Bár neki szakács szakmunkás végzettsége is van – elvégzett egy tanfolyamot kedvtelésből –, a lányom az, aki kiválóan süt, főz. Sok fortélyt ellesett tőlem. Nekik is van egy kertes családi házuk, és kialakítottak egy kiskertet is, ahol szinte mindent megtermelnek, ami a család asztalára kerül. Úgy gondolom, a kertészkedés szeretetét tőlem örökölte.

Aktív életet él

Sokszor kikérik a véleményét, volt diákjai megkeresik tanácsért, mint mesélte, legutóbb Norvégiából. Ma is tagja a vendéglátó-iskola kuratóriumának, és önkéntesként dolgozik a Kék Madár Alapítvány által fenntartott Ízlelő étteremben, ahol fogyatékkal élőket foglalkoztatnak. A rendezvények, borvacsorák szervezését segíti.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában