Generációváltás

2018.04.18. 20:00

Ez egy történelmi pillanat lehet a Szekszárdi Borvidék életében

Új vezetőt választott a Hegyközségi Tanács. A korábbi elnököt, Heimann Zoltánt a fiatalabb borászgenerációhoz tartozó Bősz Adrián váltotta nemrégiben az elnöki poszton. Velük beszélgettünk a szervezetről, a borvidék jövőjéről, az ezzel kapcsolatos feladatokról és kihívásokról.

Árki Attila, fotó: Mártonfai Dénes

– Milyen a szervezet felépítése, működése?

– A borvidéki tanács egy koordináló, érdekképviseleti szervezet, amelynek célja egyrészt a borvidék képviselete felsőbb szinteken, például a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, másrészt a helyi borásztársadalom összefogása a közös célok, a borvidék jövője érdekében – kezdte Bősz Adrián. – A jó néhány évvel ezelőtti összeolvadások után a Szekszárdi Borvidék mindössze két hegyközségből áll: a Bátaszék Térségi Hegyközségből és a Szekszárdi Hegyközségből. A hegyközségek egy-egy szőlészt és egy-egy borászt delegálnak a borvidéki tanácsba, amely így négy tagból áll. A szőlész küldöttek Berlinger Csaba és Mészáros Péter, a borász küldöttek pedig Takler András és jómagam. Ebből a négyesből választottak meg engem elnöknek, amely egy társadalmi funkció, azaz nem jár sem fizetéssel, sem kiváltságokkal, viszont sok munkával, nagy felelősséggel igen. Újdonság, hogy ezúttal alelnököt is választottunk Takler András személyében.

Adrián beleszeretett a borkészítésbe

Szüleinek, felmenőinek kisebb szőlői révén Bősz Adrián gyermekkorának része volt a szőlőművelés, a borkészítés. Kezdetben még gépésznek tanult, majd kertészmérnök lett. Nagyapjával kóstolt bele a borkészítés szépségeibe, beleszeretett, és eldöntötte, hogy borász lesz. 2006-ban alapította meg családi cégként borászatát Bátán. Kezdettől fogva rendkívüli tudatossággal és türelemmel építkezett, mára ismert és elismert név a szekszárdi borászok között, számtalan díj, elismerés, aranyérem birtokosa. Nős, egy kisfia van, és nem kevésbé ambiciózus orvos feleségével, Emesével most várják második gyermeküket.

– Történelmi háttérként hadd mondjam – vetette közbe Zoltán –, hogy hegyközségi szabályozás már sok-sok évszázada kialakult. A török hódoltság ezt nagyrészt szétverte, majd újjáépült, az első írásos emlékek a 18. századból vannak erről. Igazi fellendülést a 19. század elején a svábok betelepítése hozta, akik meghonosították itt az árutermelő szőlészetet, borászatot, és ennek megfelelően alakították ki a hegyközségi rendszert, szabályokat. Az előző érában persze ez ismét semmivé vált, a rendszerváltás után az alapokról kellett újraszervezni. Tavaly volt húsz éve, hogy ez megtörtént. A hegyközségi rendszer egy önszerveződő, saját szabályokat felállító szervezet, melynek fő célja, hogy rendet alakítson ki és tartson fenn a szőlőtermesztés, borkészítés területén, legyen az hobbicélú vagy nagyüzemi, árutermelő jellegű. A hegyközségek élén a választmány áll, Szekszárdon ez a testület most 17, Bátaszéken pedig 10 tagú.

– Miért éppen Bősz Adrián, és miért éppen most váltotta Heimann Zoltánt?

– Bősz Adrián megválasztása több szempontból is szerencsés – válaszolta Heimann Zoltán. – Egyrészt, mert igen elkötelezett, tudatosan építkező, a borvidékért tenni akaró, vezetésre alkalmas borász. Másrészt ő a bátaszéki és a szekszárdi hegyközség választmányának is tagja, ismeri mindkét terület viszonyait és szereplőit, így a koordináló szerepre eleve jók a lehetőségei. A magam részéről pedig úgy gondoltam, most jött el az ideje annak, hogy az ambiciózus, fiatal generációnak átadjuk a gyeplőt, lépjünk hátra, de persze segítsük őket, ha kell, ha igénylik. Saját portámon is ez zajlik, hiszen Zoltán fiam átvette a borászatunk vezetését. Már tavaly óta mondogattam, hogy a hegyközség és a borvidék vezetésében is fiatalítsunk. Helyzetbe kell hozni azokat, akik ebből élnek, ebből tartják el a családjukat, és a jövőjük szorosan összefügg a Szekszárdi Borvidék jövőjével.

– Milyennek képzeli a jövőt az új elnök?

– Fejlődni, fejlődni, fejlődni – mondta Adrián. – A borvidék nem állhat meg, lekerülünk a térképről, ha nem fejlődünk. Zoli és korosztálya iszonyatos nagy munkát végzett az elmúlt tizenöt évben, ezt sokan tudják. A Szekszárdi Borvidék ismertsége és megítélése az utóbbi években óriásit javult, az egyik legdinamikusabban fejlődő terület a hazai borvidékek között. A szüreti napokat is említhetem: ma a legnívósabb borfesztiválok közé tartozik. A szekszárdi palack is sikeres, de ezt még gondozni, erősíteni kell. Feladat maradt bőven. Például korszerűsíteni, szigorítani kell a termékleírásokat, hogy élvezhetetlen, rossz minőségű borok lehetőleg sehogy, de szekszárdi név alatt semmiképpen se kerülhessenek piacra. Azt is fontos feladatomnak tekintem, hogy a választmányokban komolyabb munka folyjon. Aktív, tevékeny emberek kellenek, akik hajlandóak munkát fektetni a borvidék hosszú távú jövőjébe. A legnagyobb kihívás számomra olyan egyensúlyt kialakítani, olyan kompromisszumos megoldásokat keresni, kidolgozni, elfogadtatni, amelyek a borvidék jövőjét biztosítják, ugyanakkor a szereplők egyéni érdeke a legkevésbé sérül. Szerintem van elég felelősen gondolkodó ember a borászok között, hogy ez sikerüljön.

– Azt gondolom – vette át a szót Zoltán –, hogy ez most egy történelmi pillanat, egy nagy lehetőség a Szekszárdi Borvidék életében. Új lendületet kell venni. A két új választmány legitim vezetése a borvidéknek, rajtuk múlik, hogy milyen jövőt építenek. Ma még sokan végeznek tömegtermelést. Nagy mennyiséget olcsón eladni, ez véleményem szerint káros a borvidéknek. Magas minőségű, palackos borok készítése, szekszárdi stílussal, egyéniséggel – szerintem ebben van a Szekszárdi Borvidék jövője, kitörési pontja. Ez idővel meghozza a jelenleginél magasabb árszínvonalat, ez pedig húzza magával a szőlőfelvásárlási árakat, így a szőlőtermesztők is jól járnának. Borok szerint a kékfrankos, kadarka, bikavér hármas adhatná a termelés gerincét. Ezek a könnyedebb, fűszeres vörösborok divatosak, és egyben szekszárdi különlegességek. Hosszú távon ezeknek kell meghatározniuk a borvidék arculatát. A széles fajtaválaszték persze nem baj, kellenek a könnyed rozék, fehérek, a nagytestű vörösek, de a súlypontokat át kell gondolni. Kell a kompromisszumkeresés a többi szereplővel, de ez nem elég. Kell határozott iránymutatás is, ami mellé állhatnak az emberek. Adriánnak van jövőképe, víziója a Szekszárdi Borvidék fejlődéséről, kívánok neki sok energiát és kitartást a megvalósításhoz.

A Heimann család sváb gyökerei

A 18. században betelepített svábok magukkal hozták a kor fejlett árutermelő borkultúráját és munkakedvüket, szorgalmukat. A szekszárdi Heimannok a vállalkozó szellemű, dolgos paraszti réteghez tartoztak. A késői leszármazott, Heimann Zoltán sikeres borkereskedői, vállalatvezetői, bankigazgatói karriert maga mögött hagyva fordult feleségével, Ágnessel együtt a szőlő és a bor felé, s építették újra a családi birtokot. Zoltán rengeteg díj, kitüntetés birtokosa, a borvidék fejlődésében múlhatatlan érdemeket szerzett. Két fiuk van, Zoltán a birtok főborásza, Gábor orvosi pályára készül.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában