Egy parkettaüzem ma, amelyért tíz éve még gyilkoltak

Fák a fűrészüzemben. Nem lenne ebben semmi különös, ha azok a fák nem az egykori csibráki parkettagyár irodaépületén belül nőnének, ágaikat kinyújtogatva a kitört ablakokon.

Kalandos a története ennek a néhai fafeldolgozó cégnek. Olyan jellegzetes kis magyar privatizációs sztori, amilyen például a Szekszárdi Húsipari Vállalaté volt. Az eredeti tulajdonos, a „Gyulaj” Erdészeti és Vadászati Rt. 1994-ben hirdette meg eladásra az akkor már nem működő üzemet. Aztán több tulajdonosváltást elszenvedve, több helyrajzi számra bontva, részenként értékesítgetve állt elő a mai állapot. Nagy része egy fémipari cégé, az egykor impozáns, szépen üvegezett irodaház pedig gazdátlan. (A vagyonkezelőtől azt a választ kaptuk, hogy magánkézben van, az üzemterület tulajdonosától pedig azt, hogy nem az övé.)

Pedig valaha mekkora versengés folyt itt a telephely bérléséért és tulajdonlásért! Még gyilkosság is történt 2008-ban. Egy egyiptomi üzletembert öltek meg a fateleppel kapcsolatos viták következtében.

Mára minden csendes. Gyakorlatilag a helyiek és a környező falvak legjelentősebb munkaadója szűnt meg. Kardos János polgármester vázolja a következményeket. A parkettacsiszoló és szárító üzem 1968–1992-ig működött, 120 embert foglalkoztatva. Igazi népességmegtartó erőnek számított a 380 lakosú településen. Jelenleg komolyabb munkáltató nincs. Az óvodások és az iskolások is Kurdra járnak, elöregszik a település.

Az üzemterület egy kisebb részét 1996-ban vette meg Hinek Károly, a ma már hetvenéves, tapasztalt cégvezető. Egyedi gépeket, gépalkatrészeket, szerszámokat gyárt, 12 embert foglalkoztatva. Fokozatosan bővítette és szépen rendben tartotta a területét. Most már csak a dzsungelt tartalmazó irodaház nem az övé. Ahogy mondja: „Az az enyészeté”.