sok kérdést vet fel

2018.06.27. 14:00

Évszázados viselkedésminták tűntek el a tévé megjelenésével

Életvitelszerűen Döbröközön él dr. Hetesi Zsolt, de Budapesten tanít, két egyetemen, és Pécsen is végez tudományos kutatásokat. Környezetfizikus. Környezetféltő módon gondolkodik, gazdálkodik, él.

Wessely Gábor

Fizikus végzettsége mellé teológiai végzettséget is szerzett dr. Hetesi Zsolt. Ebből sejthető, hogy mi az, ami igazán érdekli. A létezés csodája, az élet teremtése, működése, megóvása. Tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Közszolgálati Egyetemen, külső szakértője a Pécsi Tudományegyetemnek, de életvitelszerűen a szülőfalujában, Döbröközön él feleségével és kisfiával. Negyvenéves. Hetente kétszer jár Pestre, órákat adni. Többek között a vidék népességmegtartó erejének növeléséért is dolgozik. Megmutatta a helyieknek, hogy ő is tud szántani, vetni, de feldolgozni és eladni is képes. Többedmagával étrehozott egy korszerű gazdaszövetkezetet, és igyekszik a környezet károsítása nélkül működtetni azt.

– Lehet ennyi mindennel jól foglalkozni?

– Ügyelni kell arra – mondja Hetesi Zsolt –, hogy ne sokalljon be az ember. A lehetőségek csapdájába nem szabad beleesni. Nem kell minden kapun bemenni. Fizikus vagyok, de körülbelül tíz éve elmozdultam a környezetfizika felé. Ami most leginkább érdekel: lesz-e száz év múlva ember a Földön, és ha igen, hogyan fog élni?

– Hogyan?

– Nehéz megjövendölni. Sok függ a nyersanyagokkal való gazdálkodásunktól és az abból következő éghajlatváltozástól. Visszafogottságra van szükség, nem versengésre. Akik állandóan előremenetelnek, nyerni, diadalmaskodni akarnak, rengeteg kárt okoznak. Haladni persze kell, ezt ki is kényszeríti az élet. Ha megnézzük a technológiai újítások történetét, azt látjuk, hogy a meglódulás mindig az azt megelőző helyben járás következménye volt. Egyfajta szűkösség következett be, s akkor jött az előremenekülés: a földművelés, az öntözéses gazdálkodás, a gőzgép. S a fejlődésnek mindig volt árnyoldala is. Az ipari forradalommal kezdődött a nagyarányú szén-dioxid-kibocsátás. Most már érzékeljük a hatásait. Az idén mit éltünk át? A leghidegebb márciust, a legmelegebb áprilist, és az egyik legszárazabb májust.

– Az amerikai elnök Donald Trump és mások véleménye szerint a környezetféltés csak egy felfújt lufi. Egy tűzhányó többet ront a levegőminőségen, mint a hétmilliárd ember együttvéve…

– Meg kell nézni, hogy egy tűzhányó mennyi üvegházhatású gázt juttat a légkörbe! Az emberiség éves kibocsátása húsz-harminc tűzhányó kitörésének felel meg: harmincmilliárd tonna szén-dioxid. Az éghajlatot alapesetben egy nagyon kényes, dinamikus egyensúly jellemzi. De ha az ember belenyúl a mérleg egyik serpenyőjébe, az egyensúly felborul.

– A kisember, a falusi ember nem nyúl bele?

– Amíg hagyományos módon élt és gazdálkodott, addig nagyjából minden rendben volt. Változás szükséges, csak kérdés, hogy húsz-harminc év múlva lesz-e még, aki változzon. Lesz-e még ember a magyar faluban? Lassan már csak az marad itt, akinek nincs lehetősége elmenni. Döbröközön 1950-ben még négyezren éltek, most ezerkilencszáz lakosú a község. És amíg a magyar vidék viselkedésmintája, társadalmi szerkezete és kapcsolatrendszere nem működik megfelelően, addig csak romlik a helyzet. Vagyis: helyre kell állítani az Isten és ember, ember és ember, ember és természet kapcsolatát. Úgy, ahogy az régen, a népi kultúrában megvolt. Manapság, úgy tűnik, falun nincs szükség a kölcsönös nagylelkűség és egymásra utaltság rendszerére, mert van helyette a pénz. És megérkeztek az új üzenetközlő eszközök is. A szociológusok szerint a tévé megjelenésével, évszázados viselkedésminták tűntek el a kistelepüléseken. Nagy, övön aluli ütés volt a téeszesítés is, melynek következtében a nagycsaládok, a családi gazdaságok semmivé lettek, s arra kényszerült a gyökerét vesztett parasztság, hogy a gyerekeit a városba küldje.

– Hogy lehetne ezt megállítani?

– Lezsák Sándort idézem: ha a népességmegtartó képesség és a képességmegtartó népesség egyaránt jelen van. Mi itt Döbröközön otthon vagyunk. Nem angol gyepet tartunk, hanem kaszáljuk a füvet, ha eljön az ideje. Nyolcféle énekesmadár él a kertünkben, etetem is őket. A természetes rendszereket mintázó, körforgásos, úgynevezett kék gazdaságot igyekszünk megvalósítani, amit pécsi kutatókollégámmal, Kiss Tiborral dolgoztunk ki. Táj jellegű gyümölcsöt szeretnénk hulladék nélkül feldolgozni. A cefrét kiégetjük, majd komposztáljuk, gombát termesztünk rajta, a leharcolt gombatáptalajból pedig, hamuval vegyítve, granulátum készülne, ami műtrágyaszóróval kijuttatható a földekre. Ez a rendszer helyi nyersanyaggal dolgozik, nem termel hulladékot, s ha minden jól megy, három-négy munkahelyet teremt a faluban.

Hetvenszer több energiát fogyasztunk, mint lehetne

Környezetszennyezés és energiapazarlás. Ezek a modern emberi lét, hosszú távon nem tartható velejárói. Éghajlatváltozással, vízmegtartó képességgel kapcsolatos kutatásokat, modellezéseket végez dr. Hetesi Zsolt, és foglalkozik – más kutatókkal együtt – a megújuló energiarendszerek, meglévő villamos hálózatba való beillesztésének lehetőségeivel is. Ma Magyarországon egy ember körülbelül hetvenszer több energiát használ, mint amennyit előállít. Az USA-ban kétszázszor annyit, de már Bangladesben is tizenötszörös a szorzó. Ennek a következményei beláthatatlanok. Vagy itt van például a szúnyogirtás. A kutató szerint már a szomszédos Szerbiában is hatvanszázalékos a biológiai gyérítés aránya – nem is beszélve Nyugat-Európáról – de Magyarországon még mindig a környezetkárosító kémiai módszert alkalmazzák. S nincsenek felmérve a beavatkozás következményei: az egyéb rovarokra való hatás, illetve azokra a kétéltűekre, madarakra, amelyek tápláléka (lenne) a szúnyog.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában