megyei könyvtár és megyei levéltár

2018.06.15. 14:00

Fájó szívvel költöznek el, de nagyon remélik, hogy megéri

Elvileg jövő év végére elkészül a volt szekszárdi laktanya területén a megyei könyvtár és a megyei levéltár közös épülete. A könyvtárigazgató, Liebhauser János már korábban nyilatkozott a téma kapcsán. Most dr. Várady Zoltán levértárigazgatót kérdeztük a részletekről. Az általuk tárolt, irdatlan mennyiségű anyag szakszerű átszállítása lesz a nagy feladat.

Wessely Gábor, fotó: szerző felvétele

 

Fotó: szerző felvétele

A tervezést egy szekszárdi építész iroda nyerte el. Elvileg 2019 decemberében át kell adni a létesítményt – a megyei könyvtár és a megyei levéltár közös épületét a volt laktanya területén –, ám dr. Várady Zoltán szerint nehezen lesz tartható ez a határidő. A levéltárigazgató a megvalósításban nem kételkedik, de némi csúszást prognosztizál. A kivitelezési közbeszerzés lefolytatása, aztán maga a kivitelezés, a belső terek berendezése és a költözés is hosszú folyamat lesz. A kényes, értékes, régi iratokat nem lehet akármilyen nyirkos, csapadékos időben szállítani.

Jó is, rossz is ez a változás Várady Zoltán szerint, mint ahogy van jó és rossz oldala annak is, hogy a levéltárak kikerültek a megyék fennhatósága alól, és a Magyar Nemzeti Levéltár közös szervezetébe integrálódtak.

– Megszűnt a gazdasági önállóságunk – mondja –, ugyanakkor olyan beruházások valósulhatnak meg, amelyekre helyi forrásból, megyei szinten gondolni se lehetne. Van két külső raktárunk: a Bartina utcai és a Keselyűsi úti. Ez utóbbi meglehetősen rossz állapotú volt. Felújítása három ütemben, három év alatt történt meg; az idén fejeződik be. Erre évente 30-50 milliós összeg állt rendelkezésre.

– Itt, a Vármegyeházán már régen kinőtték a rendelkezésre álló helyet?

– Persze. Jó lesz, ha egy helyre kerül minden, korszerű, mozgatható polcrendszerekkel és megfelelő klimatizálással. Itt, a nagy belmagasság és a nyirkosság miatt vannak gondjaink. A 8-10 fokra való felfűtés minden raktárban szükséges, ami egyelőre nagyon sokba kerül. Egy ellenőrzés során megállapították, hogy ami nálunk rendelkezésre áll, csak a szükségraktár szintjét üti meg. Tehát kell a változás, de van egy érzelmi szál is, ami a maradás mellett szólna. A levéltár, a Vármegyeháza építése, 1836 óta ezen a helyen működik. Ide kötődik.

– Milyen anyagmennyiségről van szó? Mit kell megmozgatni, ha költöznek?

– Négyezer iratfolyóméter van a Vármegyeházán, a külső raktárakban pedig további nyolcezer. A keletkezett iratokat a hivatalok, iskolák és más intézmények, bizonyos idő elteltével a levéltárban helyezik el. Főleg azokat, amelyeknek később történeti, családtörténeti szempontból jelentősége lehet. S aztán azok használhatók kutatásra, vagy különböző szolgáltatásokhoz, például bizonyítványmásolat kiadására. Elképesztő egyébként, hogy az emberek mennyire trehány módon kezelik az irataikat. Elkeverik, elhagyják őket. Na, ezek pótlására is alkalmas a levéltár. Persze nem azokról beszélek, amelyek ügyében az okmányirodához kell fordulni. A régiekről. Nagy haszna volt a levéltári anyagnak például a kárpótláskor. Rengetegen keresték az egykori tulajdonukkal kapcsolatos adatokat, átmenetileg 26-szorosára nőtt az ügyfélforgalom.

– Szóval nemcsak a megőrzés a dolguk…

– Messze nem. Aláhúznám, hogy hivatalként is működünk. Nemcsak iratokat, nemcsak holt anyagot őrzünk, hanem igény szerint előkeressük, kutathatóvá, másolhatóvá tesszük azokat. Ez is nehezíti majd a költözést. Nem zárhatunk be egy-két hónapra, mint egy múzeum vagy egy könyvtár, mert folyamatosan érkeznek a megkeresések, és nekünk folyamatosan, határidőn belül szolgáltatnunk kell. További terv, hogy bizonyos levéltári ügyek intézése váljon lehetővé a kormányablakon keresztül is. Most zajlik a munkatársak kiképzése Budapesten, s ennek kapcsán remélhetőleg infrastruktúra-fejlesztésre is sor kerül a levéltárakban. Elég elavultak a jelenlegi számítógépeink. Miközben a digitalizálást is pörgetni kéne. Sok anyagunk van már mikrofilmen, ami időközben modernből elavult technikává vált. Úgyhogy a mikrofilmek digitalizálása is folyik. Gyorsak az eszközök, csak ember is kéne melléjük, aki előkészíti a feldolgozandó anyagokat, aztán helyrerakja.

– Az új helyen az ilyesmi majd könnyebben megy…

– Bízunk benne. Szerencsére a tervezők hozzáállása igen kedvező. Egy építésznek nem kell tudni, hogyan működik egy levéltár, de illik megkérdezni attól, aki tudja. S e téren nincs okom panaszra. Egyeztetünk a helyiségek méretéről, berendezéséről, funkciójáról. A könyvtár és a levéltár viszonylagos elkülönültséget élvez majd, közös helyiségeket is működtetve. Úgyhogy, ha fájó szívvel itt hagyjuk is a Vármegyeházát, van rá remény, hogy azt mondjuk: megérte.

Egy kis Tolna megyei levéltártörténet

Tolna vármegye nemes urai 1719-ben döntöttek arról, hogy Simontornya legyen a közgyűlések állandó színhelye. Ott létesült az első levéltár. Azelőtt, a különböző mezővárosokban (Báta, Ireg, Dunaföldvár, Döbrököz, stb.) tartott gyűléshelyszínek között ládákban vándoroltatták az iratokat. A megyeszékhely 1779-től Szekszárd lett. Itt először apátsági és más épületekben kaptak helyet az iratok, majd 1836-tól a Pollack Mihály tervei alapján elkészült Vármegyeházán.

Az iratanyag egyre nőtt. Átmenetileg, az 1902-ben elkészült megyei múzeumban is raktároztak több szekérre való levéltári anyagot. Ma a központi épületben és két külső raktárban, mintegy tizenkét kilométernyi iratanyag elhelyezése megoldott. Tolna megyében mintegy háromszáz iratképző hely – hivatal, iskola és más intézmény – működik. A levéltár első lajstromozója 1814-től Lengyel János volt. Jelenlegi igazgatója 2011-től dr. Várady Zoltán.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában