Imával, énekszóval emlékeztek, szobrot avattak

A program igeliturgiával kezdődött Sudár Béláné vezetésével, és az imádságokat a száz éve született Szalkai Viola egykori kedvesnővér, a helyiek lelki istápolója, illetve valamennyi elhunyt értényi lelki üdvéért ajánlották fel. Felolvasták a nagy háború ötvennyolc áldozatának nevét is.

Ezek után egészen más, mondhatni a hajdani esküvőket idéző hangulatban folyt az ünneplés, a közelben lévő volt postához zenével csalogatta Tóth István az elszármazottakat. A vőfélynek felcsapó, Tóth István, dr. Kovács Zoltán és Ékes László régi lakodalmi köszöntőkkel, énekkel idézték fel az élet eme jelentős eseményét.

Ezután Ékes László elevenítette fel a múlt század helyi mátkapárjainak viseletét, kiemelve a pillésfőkötő kialakulását, kultuszát. A csodálatos népviseletbe öltözött Simon Alexandra, a Táncművészeti Egyetem hallgatója ragadtatta hatalmas tapsra a közönséget a gyönyörűen előadott értényi népdalcsokorral.

Fokozódott a kíváncsiság, amikor a község generációinak képviselői, Máj Zoltánné, Orsós Margit és Rauch Zsófi átvették az elszármazottak szülőfalujuknak adott idei ajándékát, az Értényi pillés pár fejszobrát, Tövisháti András alkotását. A „rávalókat” rendezvények bevételéből és adományokból biztosították. A hagyományoknak megfelelően tisztelegtek ezután az Évszázadok emlékfájánál és az Elszármazottak emlékfájánál.

Étel, ital, mulatság

A finom ebédet a nagykónyi iskola konyhájának szakácsai főzték, a lakodalmi kuglófot, a likaskalácsot és más süteményeket a résztvevők adták. Az étkek elköltése után a tamási Pántlika Néptánc Együttes aratott megérdemelt sikert, majd az „Értényi banda” – Ábrahám Attila (szaxofon), dr. Kovács Zoltán, Szabó Ernő és Ékes László (mindhárom harmonika) – daloltatta, táncoltatta meg a népet estébe érően.