Hamvas István

2018.09.02. 11:30

Akkor járunk el jól, amennyiben az atomenergiára alapozunk

Több mint negyven éve, 1977-ben kezdett el dolgozni a Paksi Atomerőműben a jelenleg 66 éves Hamvas István. Vezérigazgatóként 2010-től tevékenykedett, s most nyugdíjba készül. Sétálóidejét szeptember elsején kezdi. A feladatokat átadta az augusztus 15-én kinevezett utódjának, Pekárik Gézának, aki eddig műszaki vezérigazgató-helyettes volt.

Wessely Gábor

– Tart a visszavonulástól, az üres napoktól?

– Nem vagyok unatkozó típus, és biztosra veszem, hogy nem lesz ez olyan egyik napról a másikra történő elszakadás – válaszolta Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjba vonuló vezérigazgatója. – Megtalál még engem biztosan néhány feladat. Szeptemberben kezdődik a sétálóidőm, és ténylegesen csak a jövő év elején leszek nyugdíjas.

– Van valami hobbija?

– Családi házban élek, szeretek kertészkedni, barkácsolni, de sok minden másban is kedvem lelem. Ha nem fizikus lennék, hanem villanyszerelő vagy kőműves, azt is ugyanilyen lelkesedéssel csinálnám.

– Pakson marad?

– Természetesen, mivel negyven éve élek itt, engem már szinte minden ideköt. Szülőföldemre, Szabolcsba még visszajárok édesanyámhoz és a húgomhoz. Családom másik fele pedig itt van Pakson: a bátyám, két gyerekem, három unokám. Itt van az otthonom és a barátaim, a munkahelyi közösségünk tagjai.

– Fontos önnek a közösség? Csapatjátékos alkat?

– Mindenképpen, az ilyen munkát nem is lehetne másként végezni. Az atomerőmű egy hatalmas mű, egy ember nem láthatja át a működtetés összes részletét. Minden szakterületnek megvannak a jól képzett, kiváló képességű, elkötelezett és motivált szakemberei.

− Mióta dolgozik itt?

– Debrecenben szereztem diplomát, és az egyetem elvégzése után, 1977-ben kerültem Paksra. Első és utolsó munkahelyem az atomerőmű. Fizikusként dolgoztam huszonhat évig. Először mint beosztott, aztán csoportvezető, osztályvezető, főosztályvezető, majd 2003-ban lettem műszaki vezérigazgató-helyettes, majd 2010-ben kaptam a vezérigazgatói megbízatást.

– Hányadik vezetője volt az atomerőműnek?

– A tizedik.

– Milyen a jó vezérigazgató? Inkább szakember vagy inkább menedzser?

– Azt hiszem, az a legjobb, ha mindkettő együtt. Azonban olyan a vállalati kollektíva, hogy rendszerint igazodni tud a vezető egyéniségéhez, elvárásaihoz.

– Az ön egyéniségéhez milyen beosztottak passzoltak?

– Felkészültek, akikkel rendkívül bonyolult, egyedi feladatok is megoldhatók.

– Például?

– Sok jelentős projektet valósítottunk meg, hosszú lenne mindet felsorolni. Talán a legfontosabb az eredetileg harminc évre tervezett üzemidő húsz évvel történő meghosszabbítását célul kitűző projekt, aminek eredményeképpen tovább üzemelhet mind a négy blokk.

– A megújuló energiáról mi a véleménye?

– Tény, hogy a klímaváltozás miatt csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást, vagyis a szén-, gáz- és olajtüzelésű erőművek felszámolandók. Marad az atomenergia és a megújuló energia. Magyarország lehetőségei azonban a földrajzi fekvése miatt behatároltak. Nincsenek nagyesésű folyóink, a Kárpátok vonulata felfogja a szelet, a geotermikus megoldásokkal és a napelemekkel pedig az a gond, hogy a velük termelt áram nagy mennyiségű – pl. ipari – igény kielégítésére nem alkalmas, és mint közismert, a megújuló energiaforrások rendelkezésre állása is lényegesen alacsonyabb az atomerőmű kilencven százalék feletti átlagánál. Természetesen nem vetendők el ezek a lehetőségek, mint kiegészítő megoldások, de akkor járunk el helyesen, ha az atomenergiára alapozunk. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezése megoldott Bátaapátiban, a nagy aktivitásúakkal kapcsolatos intézkedéseket pedig a bodai kutatások befejezését követően kell majd meghozni. Nagy valószínűséggel a kiégett kazetták hasznosíthatósága is megoldódik a jövőben, az úgynevezett negyedik generációs erőművek üzembe helyezésével.

– Milyen érzés, hogy mindezekről már nem önt kérdezik az újságírók?

– Nézze, én a neveltetésemből adódóan sokkal inkább cselekvő és nem sopánkodó ember vagyok. Teszem a dolgomat, miközben a közösséghez való tartozásom megmarad. A Pakson lakó elődeim is gyakran megjelennek a szakmai és szabadidős összejöveteleken. Számomra nem egy nagy törés, egy nagy elszakadás a nyugdíjba vonulás. Annyi változik, hogy ezután eggyel több egykori vezérigazgató vesz részt a céges rendezvényeken.

– Szerencsés embernek tartja magát?

– Mind szerencsések vagyunk, akik egy ilyen jól prosperáló vállalatnál dolgozhatunk. Sokan mondják, hogy „jó neked, mert ugyanaz a munkád, mint a hobbid”. Nem! Nekem elsősorban azért jó, mert mindenféle tevékenységben örömömet lelem. Szerencse mindenkinek az életében adódhat, de senkinek sem hullik az ölébe. Főleg nem annak, aki tipródva várakozik rá. Felkészültnek kell lennünk, hogy nyakon csíphessük a szerencsénket, és élhessünk vele.

 

Nemzetközi innovációs díjat kaptak

Számos projekt sikeresen lezárult 2017-ben, ekkor kapta meg az utolsó, a IV-es blokk is az üzemidő-hosszabbítási engedélyt, ezért, az akkor 65 éves Hamvas István kérte a nyugdíjazását. Most engedték el. Munkásságával hozzájárult a blokkok teljesítményének 440-ről 500 megawattra történő megnöveléséhez. Továbbá különféle biztonságfokozó átalakítások elvégzéséhez, melyek során felkészítették a blokkokat és a dolgozókat az úgynevezett súlyos balesetkezelésre. A 2017-es eredmények közé tartozik az is, hogy a C15-ös projektért nemzetközi minőségi innovációs díjban részesült a paksi atomerőmű. Ennek lényege, hogy kevesebb leállással, hatékonyabban oldható meg az üzemeltetés, ami teljesítménynövekedést eredményez.

A 2007 és 2009 között végrehajtott Teller-projekt is a jelentős eredmények közé sorolandó. A cél az volt, hogy szerezzék meg a parlament elvi jóváhagyását az új blokkok építéséhez.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában