Az anonim alkoholisták egymást segítik a helyes útra találásban

Regionális találkozójukat Szekszárdon tartották az anonim alkoholisták. Ők azok, akik már nem isznak, de nagy szükségük van a közösség segítségére annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Mélyre zuhanásuk és a gödörből való kimászásuk történetét is megosztják másokkal, legszívesebben a hasonló cipőben járókkal.

Wessely Gábor

ILLUSTRATION - A man sits at a table with empty bottles of liquor, beer, champagne, and wine in Dresden (Saxony), Germany, 22 May 2015. Photo: Thomas Eisenhuth/dpa -NO WIRE SERVICE-

Fotó: MW

Az anonim alkoholisták (AA) regionális találkozóját a hét végén Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban tartották. Mintegy ötszázan vettek részt rajta. Jelenléti ív nincs, tisztségviselők nincsenek, tulajdonképpen nevek sincsenek. Kitűzőiken a keresztnevek szerepelnek, s annak megfelelően szólítják egymást a rendezvényeken, melyeken, a közös megnyitó után, csoportos megbeszélések következnek. Teljes az egyenlőség, hiszen a segédmunkástól a vezérigazgatóig mindenki ugyanazért tagja a közösségnek: az alkoholfüggőség, és sok esetben a társult függőségek – gyógyszer, kábítószer – felszámolásáért. Országos találkozójuk az idén Pécsen lesz, júliusban.

Az AA-tagok mintegy fele nő. Ez meglepő, ha a kocsmák világát nézzük, hisz oda főként férfiak járnak. A nők többsége otthon nyúl a pohár után, zugivó.

A szekszárdi rendezvény megnyitóján elhangzottak és a folyosóbeszélgetések alapján az is kiderült, hogy iszonyú mélységeket jártak meg, akik végül az AA-nál kötöttek ki. A résztvevőknek legalább a fele kísérelt már meg öngyilkosságot, kilátástalannak ítélt helyzete miatt (például munkahelyvesztés, válás, hitelek). Ám a hasonló tévutakat megjártak között mindenki megértésre talál, és segítségükkel józan tud maradni. A megjelentek között volt huszonéves fiatal és a hetvenes éveiben járó veterán; akadt, aki egy napja, akadt, aki negyven éve nem ivott. A leszokáshoz belső elhatározás kell, a külső segítségvárás nem megoldás. A tennivalókat 12 pontban foglalták össze, melynek része az is, hogy életüket a saját hitük szerinti Isten gondviselésére bízzák. Közös imájuk így hangzik: „Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok! És adj bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget!”.

Mindenekelőtt a betegség, az alkoholizmus belátásáig kell eljutni. Többek alapsztorija hangzik így: ‒ Kérdezte az orvos, hogy miért iszom. Sorolom neki, hogy a munkahelyi feszkó, az otthoni veszekedések, a válás, mire félbeszakít, hogy nem. Maga azért iszik, mert alkoholista. Hát ez elég kijózanító volt.

Attila története megrázó, de az AA-ban egy általános esetnek tekinthető:

‒ A pokol legmélyebb bugyrait jártam meg 45 éves koromra. Az alkohol teljesen átvette fölöttem az uralmat, én már csak a gazdateste voltam. Rendszeresen ittam tizennégy éves korom óta, eleinte még nem napi, csak heti szinten: meccsek, bulik, bandázás. Ez szinte természetesnek számított akkoriban, pörgött az élet, elvégeztem az iskolákat, munkába álltam, jött a párkapcsolat, jöttek a gyerekek, de lassacskán sokasodni kezdtek a problémák. Zavaró esetek, zavaró kölcsönök, és én a zavart alkohollal igyekeztem elzavarni. Vagy alkohollal és gyógyszerrel. Végzetes betegség ez. Az alkoholizmusból meggyógyulni nem lehet. Mértékletes fogyasztó egy alkoholistából sosem lesz. Vagy végleg leteszi a poharat, vagy elveszett. Nekem, sok sikertelen próbálkozás és kezelés után, 1999 december 7-én sikerült letenni. Akkor már olyan állapotban voltam, hogy hajnali kettőkor, a hóban mentem ki a sufniba pálinkát keresni. Csatlakoztam az AA-hoz, és beláttam, hogy nem elég külső, orvosi segítségben reménykedni, oda kell tenni magamat azért, hogy felálljak. Száraz tudtam maradni, de még ez is kevés. Rendet kell rakni magunkban. A legnehezebb ez volt: beballagni a saját belső, sötét világomba, lámpát gyújtani, és szétnézni, hogy mit tettem. De az ugyanilyen előéletű társak megértenek, szeretnek. Amikor odakint már senki nem szeret. Vannak fiatalok is, amitől némelyek meghökkennek, én meg nagyon örülök nekik. Ez a lépés, az AA-programhoz való csatlakozás ugyanis több évtizedes, mérhetetlen szenvedéstől mentheti meg őket.

Péter is régi AA-s, 29 éve a közösség tagja. Néhányakat személyesen mentorált. A tapasztalatátadás fontosságát hangsúlyozza:

‒ Segítjük egymást, személyes példaadással. Esetenként egy-egy fiatalt a védőszárnyaink alá veszünk, s együtt megyünk végig a józanodáshoz vezető 12 ponton. Ez az USA-tól Magyarországig mindenütt ugyanaz. Az AA 1935-ben indult Amerikában, amikor két alkoholista, egy tőzsdeügynök és egy orvos, leült egymással beszélgetni, és rájöttek, hogy ivás nélkül is lehet létezni, problémákat megoldani, boldogulni. A lényeg, hogy belülről akarja az ember. Ne a munkahely miatt, még csak ne is a család miatt, hanem önmaga miatt. Támogatják ebben a társak, és van lelki kapaszkodó is, spirituális segítség, közös ima. Az alkoholista jellemző élethelyzete: szégyellem magam, mert iszom, és iszom, mert szégyellem magam. De ebben a közösségben nincs miért szégyenkezni, mindenkinek megvannak a maga mélyre zuhanásai. Nekem is volt öngyilkossági kísérletem, egyedül maradtam négy gyerekkel, elviselhetetlennek éreztem a helyzetet, egy elvetemült senkiházinak tartottam magam, aki képtelen lemondani a piáról és nem tud talpra állni. Végül, a saját elhatározásnak és a közösségnek hála, kimásztam a bajból.

Helmut is részt vett a szekszárdi találkozón. A német férfi hozta Magyarországra az AA-t, még a rendszerváltás előtt. Természetesen ő is érintett:

‒ Most vagyok 77 éves, és nem iszom 42 éve, öt hónapja és hat napja. Nem szedek gyógyszert, egészségesen élek, futni járok. Ezzel szemben, 35 évesen a pusztulás szélére sodródtam, semmi mást nem csináltam, csak ittam. De kell a mélypont, kell a belátás, hogy innen meg kell szabadulnom. Könnyedén, logikus érvek alapján, a legokosabb ember sem tudja abbahagyni az ivást. Se egyházi, se kórházi segítséggel. Belső elhatározás szükséges, és egy együtt érző csoport, ahol példákat látunk. Egy példa az én utam is. Egységes recept nincs, minden sors más, de a legfontosabb, hogy vegyük tudomásul a realitást. Beteg vagyok, alkoholista. Úrrá kell lennem valahogy ezen a testi, lelki, szellemi bajon. S ahhoz jó, ha van egy közösség. Magyarországon, a rendszerváltás előtt nem volt egyszerű az ilyen szervezőmunka. Megkerestem orvosokat, papokat, nulla eredménnyel. Az első meeting 1984-ben jött létre Budapesten, a csillaghegyi pártházban. Aztán a nagy német találkozóra, Bázelbe meghívtunk három magyar alkoholistát. Ezek sikeres programoknak bizonyultak, úgyhogy 1988-ban végre elkezdődhettek a rendszeres magyar találkozók. Lefordíttattuk a 12 pontot és más, a gyógyulást szolgáló anyagokat. Sorra alakultak a vidéki AA-csoportok, s ma már több ezren csatlakoztak, országszerte. Tolna megyében is működnek önálló csoportok. A nyugati alkoholistákkal szemben a magyaroknak az a szerencséjük, hogy itt nincs sok pénz és nincs sok terapeuta. Úgyhogy kénytelenek maguk tenni valamit a saját érdekükben. Mert az alkoholista, ideértve magamat is, egy lusta dög: várja, hogy kívülről jöjjön a segítség. De a segítség csak belülről jöhet, neki kell megmozdulni érte.

Az anonim alkoholisták 12 pontja
1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált. 2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket. 3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk. 4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról. 5. Beismertük hibáink valódi természetét. 6. Készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól. 7. Alázatosan kértük Őt hiányosságaink felszámolására. 8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk jóvátételt nyújtani. 9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, kivéve, ha ez sérelmes lett volna. 10. Folytattuk a személyes leltár készítését. 11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat Istennel, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát. 12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, és megpróbáltuk ezt az üzenetet más alkoholistákhoz is eljuttatni.