Halálélmény után mentek a gyűlésekre

„Sziasztok, Gyula vagyok, alkoholista”. Ilyen, keresztneves bemutatkozásokkal kezdődött a Névtelen Alkoholisták Találkozója pénteken, a Babits Mihály Kulturális Központ Csatár – termében, az A-A csoport szervezésében. A kétnapos eseményen sorra mesélték el történeteiket azok, akik már felvették – akár többször is – a küzdelmet a szenvedélybetegséggel, és nem adják fel a harcot. Megjárták a poklot, tudják, hogy milyen csapdák vannak, ami miatt nehéz kikeveredni az alkoholizmusból. Most pedig sorstársaikat szeretnék segíteni. Az A-A találkozón elhangzott, sokan képtelenek az őszinte életstílus kialakítására, és sajnos hazudnak maguknak. Amíg ez nem változik, csekély az esélyük a gyógyulásra.

– Huszonegy éve, és tíz hónapja ittam utoljára. Tizennégyszer voltam elvonón, ugyanennyiszer kórházban, ott kétszer kikötözve. Azt mondták, azok jönnek a gyűlésekre, akiknek már voltak halál közeli élményei, nekem voltak – állt ki a névtelen alkoholisták elé Sándor.

Péter harminckilenc év alkoholizmus után több mint négy éve nem iszik. Ahogy emlékezett, annak idején remegve érkezett a gyűlésekre, alig tudott beszélni, kizárólag kötőszavakat használt. Toprongyos volt, és ápolatlan. Mindenkitől félt, rettegett. Úgy élt, hogy senki sem szereti. A kocsmáros elküldte, mert nem fizetett, a rokonsága nem bírta elviselni, sehol sem kapott egy jó szót. Lelkileg a padlóra került, emiatt több öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Kizárólag a gyűléseken résztvevők érezték át, hogy mivel küzd nap mint nap. Mint kiderült, az alkoholbetegségtől nagyon sok nő is szenved. Ildikó is elmesélte, hogy 16 év ivás után alkoholista párja vezette be a gyűlésekre, ahol – a többiekhez hasonlóan – végre segítségre talált.