Kármentesítik a volt lőtéri ivóvízbázist

Uniós program kiemelt projektjének keretében 6,3 milliárd forintból kármentesítik a diklór-etilénnel szennyezett, már lezárt egykori lőtéri vízbázis területét.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) konzorciuma által elnyert támogatás kapcsán a Vármegyeházán rendezett fórumon Tóth Sándor, a KDTVIZIG műszaki igazgatóhelyettese az előzményekről elmondta, a volt vízbázis területén 1993-ban tárták fel az ipari eredetű diklóretilén-szennyezést, ami miatt a négy kúttelepet lezárták. A káros anyag az ipari üzemek tevékenysége következtében kerülhetett a talajba. A mintegy 3 négyzetkilométer területű, jó minőségű vizet adó, gazdaságosan kitermelhető vízbázis kapcsán megjegyezte, a víztestet fokozottan érzékeny forrásként jellemezték, ami azt jelenti, hogy a felszínről a szennyeződések viszonylag könnyen elérték a vízadó réteget.

A Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. saját forrásból 1996-ban kezdte meg a kár­enyhítést, meghatározott helyen nagy tömegben vizet termeltek ki. A kezdeti beavatkozások azonban nem vezettek eredményre. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) felvette a területet a listájára, állami támogatással folytatódtak a munkálatok. A szennyezett gócok közelébe 1998-ban új kutakat fúrtak, amelyek szívó hatást gyakoroltak a vegyi anyagra, ezzel az eljárással sikerült lassítani a szennyeződés terjedését. Ám ez a megoldás sem hozott átütő sikert. Ezt követően újabb vizsgálatok kezdődtek, 2007-ben új modell készült, ami rögzítette, hogy másik beavatkozásra van szükség. Forráshiány miatt azonban a tanulmány által javasolt eljárásrendet nem vezették be. 2010-ben ismét tényfeltárás történt, az anyagiak miatt azonban ez is megrekedt. Közben bebizonyosodott, hogy a koncentrált vízkitermeléssel több száz évig lehetne szivattyúzni, míg eltűnik a szennyezés – új műszaki megoldás kell. Ugyan helyenként felszámolták a szennyeződést, de az a legkritikusabb gócokban továbbra is megmaradt, és terjedését sem sikerült megakadályozni. 2012-ben az állam már nem finanszírozta tovább a projektet, a Vízmű azonban még két évig folytatta a kár­enyhítést. A város 2015 óta a faddi Duna-parton kiépített vízbázisról látja el a szekszárdi fogyasztókat ivóvízzel.

A klórozott szénhidrogének közé tartozó diklór-etilénről Tóth Sándor közölte, a szerves oldószerekben oldódó vegyi anyag sűrűbb a víznél, ezért a víztartó réteg aljára került. Forráspontja 10–15 fokkal alacsonyabb mint a vízé, ezért jobban párolog. A zsírtalanításhoz használt vegyületet az élelmiszeriparban is használták. Hozzátette, mivel nem ismerjük, ki okozta a szennyezést, az állam magára vállalta a kötelezettséget, az OKKP áll jót, hogy a károkat felszámolja.

A program az elmúlt húsz év során 580 állami felelősségi körbe tartozó intézkedést hajtott végre mintegy 232 milliárd forint nagyságrendben. Nemcsak az egyedi kármentesítési beavatkozásokról szól, hanem feladata a társadalmi tudatosítás, az új technológiák kidolgozásának elősegítése, a szennyezésgyanús területek országos felmérése, nyilvántartása és kezelése.

Tényfeltárás, műszaki beavatkozás

Zöldi Irma (OVF) főtanácsos előadásában bemutatta a kár-elhárítás és kármentesítési folyamat összefüggését, illetve összefoglalta a közeljövő feladatait. Kiemelte, nincs két egyforma szennyezés. Nagyobb a baj, mint azt sokan gondolták, mert többféle szennyezőanyagról van szó. A korábbi tényfeltárási szakaszokban elvégzett modellezések eredményei alapján beavatkozás nélkül a szennyeződés elérné a Sió-parti kutakat. A legnagyobb koncentrációjú góc körzetében a szennyeződés kezelése mellett annak valamilyen körülzárása is szükséges. A szennyeződés állapotának pontos ismeretében a legjobb eredményt biztosító technológiák terepi tesztelésére is sor kerül. A végleges műszaki megoldást a teszt­eredményeket feldolgozó költség-haszon elemzéssel választják ki, a projekt 2023 őszén fejeződik be.