Madéfalva is kérte a dokumentumfilmet

A filmről – mely egymás után kétszer is lepergett – néhány véleményt is kértünk.

– Történelmi tablót láthattunk, de mégsem száraz történetet, hanem emberek által megélt, eleven és gyakorta tragikus sorsokat – mondta Illés Tibor. – Nekünk, leszármazottaknak is érzékletesen mutatta be az alkotás, hogy mit is jelentett, illetve jelent ma is bukovinai székelynek lenni. Illetve, hogy a csapásokat miként lehet túlélni, és a semmiből újrakezdeni mindent. Éppen ezért nemcsak a székelyeknek javaslom bátran a filmet, hanem mindenkinek.

A bonyhádi vetítésen Csibi József, az erdélyi Mádéfalva polgármestere is jelen volt. – Meghatározó mű készült a bukovinai székelység történetéről – jelentette ki. – Jómagam még nem találkoztam olyan filmmel, mely ennyire részletesen és hitelesen tárgyalta volna ezeknek az embereknek a kálváriáját. Ezért gondoltam arra, hogy legyen folytatása az eddigi, jó együttműködésnek. Egyeztettem a rendezővel arról, hogy jövő év január 7-én a filmet Madéfalván is bemutatjuk. Hiszen a császári katonaság itteni, 1764-es vérengzése után indult meg a székelyek kirajzása Bukovinába.

A Szekszárdon élő Kolozsi János a fiatalabb korosztályt képviselve kétszer is megszólal meg a filmben. – A Maroknyi székely, ha lehet így fogalmazni, kellemes csalódást jelentett számomra: ugyanis a vártnál is jobb lett! – hangzott értékelése. – Nagy erénye, hogy a bukovinai székely vándorlás valamennyi állomását, helyszínét bemutatja, az események tanúinak megszólaltatásával.

Sors és tragédia

A vetítést követően szemmel láthatóan többen is megkönnyezték az alkotást. Történt ez úgy, hogy Kindl Gábor lapunknak nyilatkozva elmondta: akárcsak korábban, most is tudatosan mellőzte a csak az érzelmekre alapozó, olcsó hatásvadászatot.

– A közreadott történetek a maguk egyszerűségében éppen elég drámaiak, nem volt szükség semmilyen más eszköz alkalmazására – folytatta a rendező. – Néhány tragédiáról korábban nem volt tanácsos beszélni: például az 1944-es bácskai szörnyűségekről néhány néző most kapott egyfajta képet, mert a szülők megkímélték gyermekeiket a sorscsapások elmesélésétől. A bukovinai székelyek beilleszkedése nem ment könnyen Tolna megyében sem, ahol érkezésükkor éppen a németek kitelepítése zajlott. Az egyik szereplő ezért mondja azt a filmben, hogy a hosszas vándorlás után akkor találtak végre hazára, amikor megépítették saját házukat.

Borítóképünkön Kindl Gábor (balról) és Illés Tibor.